Overwrite

Olyan, mint az overdose. Így működik. Csak ki kell ütni, ki kell sütni, mint valami biztosítékot. Hol a határ? 9 nap múlva pünkösd. Azt hiszem az Örökkévaló is sok mindent újragondolt már. Létét nem fogom tagadni, hiába szeretné bárki, sőt a jelen időt sem tagadom. De abban biztos vagyok, hogy folyik a draft, overwrite és új forgatókönyv született. Miért vagyok biztos? Honnan tudom? Abból, amit látok. Újabb 3 milliárd egy stadionra... No para, nem ezzel akarok foglalkozni. Ami azt illeti leginkább semmivel sem szeretnék törődni, csak hogy megfejtsem az ágyon fekvők titkát és leoldjam a köteleiket, ez lenne a dolgom. Nem más. Nem menetelni feketében, sem fehérben. Nem tűnődni azon, ki miért és milyen színű ruhát hord, kit hogyan vásárol meg a hatalom. Nem hátat fordítani, kifütyülni. Nem hallgatni szónokokat. Nem tapsolni és ujjongani ígéreteknek. Nekem nem ez a dolgom, és nem is ez okoz örömet. 

 Eltelt két nap és semmi sem történt. Ja, de mégis. Kiderült néhány újabb furaság. Hogy például a különös nevű ember, akit senki se' ismer és mégis mindenki tanácsadó barátja, jövedelemmel ugyan nem rendelkezik évek óta, de céget alapít. Nem is egyet, kettőt. Meg hogy szegény paralimpikonok szponzori pénzét ügyvezetők hitelére költötték. Meg kilenc milliós autókra. És hogy újabb három milliárd van stadion felújításra. Senki nem mond le, senkit nem lehet felelősségre vonni, semmiért. Továbbra is ez van. Mondom én, overwrite. Mert ilyen a mesében sincs. Apropó, mesék. Azok ideje is lejárt. Legendák sem születnek újak, csak senki nem veszi észre. Megállt az idő, fék van rajta. Megtorpant a lassan ballagó tömeg, toporzékolnak előtte nagy fekete lovak, az apokalipszis lovasai ülnek rajta. Pedig haladtunk, még ha apró lépésekben is. De most csak állunk és aki lát az fél, a tömeg szemét pedig többnyire teleszórta homokkal annak a négy nagy fekete ménnek a tizenhat patája. Frankenstein, Finkelstein. Egyikük nem látta, még a neve sem rémlik. Az elnöknek pedig két napja adta a legújabb tanácsait. Negatív kampány. A gyűlölet szítása. Erre tanít. Tőkés tanítványa, a szeretet egyházának sarja meg tátott szájjal hallgatja. Mondom én, ilyen a mesében sincs!

Haldoklik a néni a 29-es szobában. Már négy hete haldoklik. A hiuszonnégy év alatt nem láttam ezt még így. Viszi a szíve, ami bivalyerős, felfekvései vannak, de azok meggyógyulnak két nap alatt. Tiszta tudattal fekszik az asszony, magatehetetlenül, beszélni nem tud az agyvérzése óta, gyomrában PEG, enni már nem eszik, inni sem képes, a szájában időnként felgyűlik a véres-gennyes váladék, le kell szívni mert sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja. Borul a cukra, de beállítjuk. A vérnyomása jobb, mint az ápolóké. A szeme fennakad, látszik benne a rémület, a karját imára nyújtja. Nem tud meghalni. Soha nem láttam még ilyen hosszú agóniát. Kegyetlen asszony hírében állt. Olyannak is láttuk. A férjéhez járt be évekkel ezelőtt, ismertük. A köszönésünket sem fogadta. Megvetett minket, semmibe vett, iskolázatlan cselédeknek tartott és most a kezünk alatt fekszik, nekünk kiszolgáltatva. Nem bántjuk. Ellátjuk. Tisztességgel gondozzuk, akár bárki mást. De az élet nem hagy kiegyenlítetlen számlát...Még akkor sem, ha most eltelt három nap és nem történt az égvilágon semmi. Kilenc nap múlva pünkösd. Várjuk. Az ápolónők nem fogják feladni.