Egy tanulmány összehasonlította az antik európaiak génjeit azokéval, akik a közelmúltban éltek az öreg kontinensen. A különböző változásokban, amelyek érintették a bőrt és az étrendet is, valószínűleg 5 gén került erős természetes kiválasztódásra.

Egyáltalán nem voltunk fehérek, sőt inkább feketék, és szervezetünk nem tűrte el a tejet, egyszóval, mások voltunk. Azután, szinte egyik napról a másikra (8 ezer év alatt) szuper gyorsasággal megváltoztunk, átalakultunk, olyanná amilyenek ma vagyunk. A fejlődésnek ezt a felgyorsult ritmusát az európai kontinensen bekövetkezett népvándorlások váltották ki, ahol összekeveredtek a kromoszómáink, egészen addig, hogy az árnyalatokból létrejöttek azok a tipikus vonások, amelyek ma is jellemeznek bennünket. Ezért tanítja a történelem: nemcsak hódítók voltunk, hanem hódítottak is.

A képet az a tanulmány vázolta fel, amelyet az American Association of Physical Anthropologists 84. kongresszusán mutattak be. A kutatásban megvizsgálták olyan 83 elődünk génjeit, akik elfoglalták Európát a nem távoli múltban. 2015 elején a kutatók kimutatták, hogy az Öreg kontinens lakóssága, három, különböző népelem keveredéséből jött létre. Az egyik, az egymást követő gyarmatosításokból származott, a másik az indoeurópai nyelvekből, amelyeket valószínűleg 4500 évvel ezelőtt importáltak, majd ezt követően, a Jamna kultúra nomád törzseinek a sztyeppéről a Fekete tengerig végbemenet áttelepüléséből.. A kutató csoport azonban, amelyben két genetikus is részt vesz, ennél is továbbment. Azt vizsgálták, hogy melyek voltak azok a gének, amelyek túlszárnyalva az erős természetes kiválasztódást olyan meglepő gyorsasággal terjedtek el. A kutatás során öt olyan elemet találtak, amelyek befolyással voltak néhány alapvető jellemzőnkre: az étrend, a testi felépítés, és a bőr színe. „ Jelenleg részletesebb képünk van arról, hogyan működik a természetes kiválasztódás”- nyilatkozta Georgy Perry genetikus antropológus.

Ann Gibbson újságíró szerint „kezdetben a tudósok egy másik elméletet támogattak, amely szerint 8 ezer évvel ezelőtt az európai vadászok és földművelők nem tudták megemészteni a tejcukrot. Ennek oka az volt, hogy sem a földművelőkben, akik 7800 évvel ezelőtt a Közel-keletről érkeztek, sem a Jamna-i pásztorokban, akik a sztyeppékről jöttek, nem volt jelen az LCT gén azon verziója, amely lehetővé teszi a felnőtteknek, hogy befogadják a laktózt. Úgy tűnik tehát, hogy ezzel az élelemmel szembeni tolerancia, csak 4300 évvel ezelőtt terjedt el a kontinensen. Ami azonban a test struktúráját illeti, különbséget kell tenni. Északon és Közép-Európában a magas termetű személyek génjei váltak elterjedtté, különösen a jamnai népvándorlás után. Ezzel szemben Olaszország és különösen Spanyolország területén lakók kisebb termetűek lettek.

A kutatás legérdekesebb fejezete azonban a bőrünkre vonatkozik, arra, hogy miként változott meg a bőrünk színe az évszázadok során. „feltételezhető, hogy a modern kor emberei, akik 40 ezer évvel ezelőtt érkeztek Afrikából, sötét bőrűek voltak, ami előnyös volt a napsütötte földrajzi szélességi körökön” –állítja Gibbson. Ezt az elméletet megerősítik a napokban befejezett kutatás eredményei: 8500 évvel ezelőtt a spanyolok, a luxemburgiak és a magyarok egyáltalán nem voltak sápadtak, mivel hiányzott belőlük két gén: az SLC24A5, és az SLC45A2, amelyek felelősek a fehérben lévő pigmenhiányért. A svájci Motalában egy archeológiai kutatóhelyen hét olyan személyt találtak, akik mindkét kromoszóma részecskéivel rendelkeztek, sőt egy harmadikkal is, a HERC2/OCA-val, amely a kék szemekkel kapcsolatos. Következtetés: Észak-Európa antik vadászai és gyűjtögetői már világos bőrűek és kék szeműek voltak, míg a Közép- és Dél-Európaiaknak sötét volt a bőrük.

Hogyan lett mindnyájunknak hasonló a bőrszíne? A felelősek a Közel-Keletről érkezett első földművelők, akiknek a génjei fehér színnel voltak tele. Az egyik variáns az öreg kontinensen akkor terjedt el, amikor az új gyarmatosítók keveredtek az őslakókkal, s így a déliek bőre is elkezdett fehéredni. A másik változat az SLC45A2 csak 5800 évvel ezelőtt lépett be.

Kétségtelen, hogy a tanulmánynak vannak hiányosságai, állítja Gibbson. A szerzők ugyanis nem magyarázzák meg, hogy ezek a kromoszómarészecskék mely okból szenvedtek erős természeti kiválasztódást. Egy lehetséges magyarázatot, legalábbis a bőr színét illetően, Nina Jablonsky a Pennsylvánia-i állami egyetem kutatója ad, amely szerint a D vitamin szintézisének maximalizálása történt, ami hasznos a kalcium és a foszfor lekötésére. Gibbson így folytatja: „Azok, akik az északi szélességi fokokon élnek nem jutnak elég ultra-viola sugárhoz a szintetizáláshoz. A kiválasztódás két genetikai megoldást részesít előnyben a probléma megoldására: a fehér bőr elterjedését, amely hatékonyabban nyeli el az UV sugarakat és a laktóz eltűrését, amely képes megemészteni a cukrot és a D vitamint, amely természetesen jelen van a tejben”-magyarázta Gibbson.

Az európaiak depigmentációjáról szóló adatok azt bizonyítják, hogy ez a fejlődés nem is olyan régen következett be.