Szép Londonban (is) a tavasz. Otthonról ismerős növények, fák szerte-szana. Május van épp. Nyilik itt is az orgona. A metróvonal partoldalában jácintok, nárciszok, a jól ismert pitypangok virágoznak. Kezd nyilik az akác. Lombosodnak, zöldellenek a fák : a hárs, a tölgyfa. Csupa olyan növényt látok, amit otthon is láthatnék. Ez a tény nem mindig van jótékony hatással az éppen szunnyadó honvágyamra. Ilyenkor úgy próbálok fordítani a helyzeten, hogy arra gondolok, hogy ez is csak arra iskola példa, hogy Európa egységes, de legalábbis növénytakaróját tekintve hasonló. Ebből pedig egyenesen az következik, hogy nem is lakunk olyan messze Magyarországtól.

Az akácról eszembe jutott a méz (HONEY). Mézről meg a méhek (BEES). Arról meg a St. Ermin’s Hotel, London belvárosában, a New Scotland Yard közvetlen szomszédságában. Remélem lehet engem követni...

Szóval dolgoztam ebben a hotelben pár hónapig, egy-egy hotel szoba ablakból rá-rálátva a Yardra is. Anno itt gyülekeztek a rendőrök, amikor a Margaret Thatcher temetése volt. Én még annyi rendőrt nem láttam együtt egy helyen, mint ott. És az a sok helikopter... De mivel ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, így abba is hagyom.  Szóval a hotelről legyen elég annyi, hogy 5 csillagos, szép, de nagyon rossz volt a munkahelyi légkör emiatt nem is szerettem a helyet. És akkor még finoman fogalmaztam.  Egy pozitívuma volt számomra , még pedig az, hogy 3oo.ooo méhnek adott otthont . Ez nem szokványos errefele, de szerintem másfele sem. A honlapon szentelnek is neki egy külön linket. A hotel felső emeletén az üvegfolyosón átvágva mindig üditó látvány volt látni a dolgos méhrajokat. A hotelnek volt külön méhész alkalmazottja is aki gondozta őket, ebben a vendégek által jól látható, de hozzá nem férhető “kirakatban”.

Ezek a szerencsés méhek fantasztikus hozzáféréssel rendelkeznek a londoni parkokhoz, a hotel kb. három mérföldes repülési sugarában. A begyűjtött sokféle pollenből és a nektárból készült mézet a hotel vendégeinek szolgálják fel, a hotel logójával ellátott, egyedi kiszerelésű üvegekben. El kell ismerni, ügyes marketing fogás!

Azt is lehet a hotel honlapján olvasni, hogy amióta méhek vannak a hotel tetejére telepítve a hotel munkatársai még barátságosabbak és vendégszeretők lettek, mint korábban. A hírt, mint volt hotel alkalmazott azonban sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarom.

The rain-worm (=a giliszta)

Emlékszem, - abból az időből amikor főiskolára jártam és tanultam a szántás-vetés, állattartás alapjait- hogy a talajtanból azt tanították, hogy minnél több az egy négyzetméterre jutó giliszták száma annál biztosabbak lehetünk benne, hogy humuszban gazdag talajjal van dolgunk. Ez az ismeret gyakran eszembe jutott már amióta itt élünk... Miért? Hát persze, hogy összefügg a sok esővel! Mert ahol sok a csapadék, ott a föld alatti járatok megtelnek vízzel. Mit tesz ilyenkor egy önmagáért kicsit is aggódó giliszta? Igen, jó válasz! Előbújik. Hihetetlen nagyok és undorítóak tudnak lenni.

Szóval jelentem, Londonban jó a talaj. Még jó, hogy az udvarunk jelentős része le van térkövezve.

A gilisztáról jutott eszembe, hogy amikor a lányom, kis iskolás korában biológiából a gilisztáról tanult. Akkoriban a lovakért rajongott. Negyedik osztályos lehetett. Fáradt is volt, nem is érdekelte nagyon a giliszta, így aztán következetesen keverte a tanulást a nyafizással : „Én ezt nem tudom megtanulni, anya!” közfelkiáltsokkal a tanulását meg-megszakítva. Míg nem aztán egyszer csak nálam is elpattant a húr, és némi ingerültséggel a hangomban azt találtam neki mondani, hogy „Mit nem értesz rajta?! Ennek is van szája, végbélnyílása meg nyerge, pont mint egy lónak!” Mire ezt így végig mondtam kirobbant belőlünk a nevetés. Egy életre megjegyezte a giliszta felépítését, a másnapi dolgozattal sem volt gondja.

The bedbugs (=az ágybogár)

Nem sokkal Londonba költözésünk után volt egy érdekes élményünk, ami ennek az országnak vagy inkább a városnak (?) az egyik árnyoldala.

SZÓVAL itt nincsenek bolhák, de vannak ágybogarak, BEDBUG a becsületes, angol megnevezése. Ez is vért szív, azáltal növekszik és nagyon gyorsan szaporodik. Az ágy matracában él, közel a „gazdihoz”... Szóval okos és lusta jószág is. Nem fárasztja magát zsákmány utáni rohangálással, csak vár, hogy az áldozat nyugovóra térjen.  Csúnya csípése van. Állítólag az az alapszabály, hogy az utcáról - bár ott Londonban rengeteg értékesnek tűnő bútor van a házak elé, előkertekbe, utcára kirakva - semmit nem lehet behozni. Semmit!

A házban amiben kezdetben laktunk, az alsó lakószomszédunk csípésekre panaszkodott, de nem tudta mitől. Mignem akkorára nőttek az ágybogarai, hogy nem tudta őket figyelmenkívül hagyni....

Hát mit mondjak,  ilyenkor az az eljárás, hogy először is az egész házban minden ruhát ki kell mosni minimum 60 fokon, aztán hívni kell egy ezen kedves kis bogarak kiírtására szakosodott kisiparost, aki lepermeteli, gyakorlatilag elgázosítja a házat több órára. Előtte mindenkinek úgy be kell csomagolnia minden holmiját mintha most költözne. Amikor letelik a kb. 4 óra újra be lehet jönni a házba, és ki lehet csomagolni. Meg érdemes persze újra kimosni mindent. Jó játék.

Ja, és amikor ilyen bogár lakta ágy van a házban, akkor azt az ágyat amibe befészkelte magát tokostól vonóstól ki kell dobni azonnal. 200-300 fontba kerül egy ilyen dupla ágy, az írtás ára is hasonló összegbe kerül.is kb. Nem olcsó mulatság.

Ehhez képest a bolha egy meglehetősen egyszerű és főleg egyszerűbben kezelhető, ki-, és elüzhető állat otthon, nem igaz? Mindenféle előzetes bejelentés nélkül megcsíp a nyavalyás! Mit csinálsz ezután? Először is el kezded kaparni a viszkető bőrödet. Mivel kis hazánkban nem honos az ágybogár a gyanúsítottak listájára csak a szúnyogot és a bolhát veszed fel. Visszapróbálsz emlékezni, hogy hallottál-e korábban szúnyog zümmögést a szobában.. Ha nem, már el is kezdheted a bolha utáni hajtóvadászatot. Amikor lázas és kitartó keresés után megfogod a tettest, rögtön ki is végzed. Nincs kegyelem, mentő körülmény!..mert még elugrik. Hasonló balesetek megelőzése érdekében ezután vehetsz a kutyádnak, macskádnak bolha nyakörvet, bolhaport és/vagy lepermetezheted a disznó ól környékét. Mi otthon nem bonyolítjuk, mi magunk intézzük!  This one (=ez van)

The fox (=a róka)

Otthon volt kutyánk. Itt nincs háziállatunk. De csak ha a földigilisztákat nem számolom az udvaron, vagy a rókákat meg a kóbor macskákat..

Viszonylag sok kóbor macska kószál itt az utcákon, de mind kövérek, mint egy malac:-) . Ja, és a rókák! Először nem akartam hinni a szememnek. Itt ugrabugrálnak a házak közti kerítéseken.

Pedig ez nem London fás, ligetes része, ez itt egy betondzsungel. Mégis szabadon, már-már önfeledten jönnek-mennek. Jellemző a jellemzőre, hogy korábbi, Londonon belüli lakhelyünkön, az utca végén egy 25 ezer fős futball stadion volt, mindenhol házak, köves út. És mégis! De csak este lehet őket látni, meg kora reggel. Gyönyörű jószágok amúgy! Látszik, hogy semmiben nem szenvednek hiányt, mert sok itt a kukákba, kukák mellé kitett ételmaradék. Gyönyörü fényes bundájuk van, könnyed, szökkenő járásuk. Kicsattannak az egészségtől.

Ha már róka! Az angol nyelvtanulás hullámvölgyeit, buktatóit saját bőrömön, élesben tapasztalva nem egyszer eszembe jutott már a Vuk című rajzfilmből az az epizód amikor a kis Vuk azt mondja elkedvetlenedve a nagy Karaknak, hogy „de hülye vagyok”. Amire Karak azt válaszolja, hogy „Nem vagy te hülye, csak keveset tudsz.”

The seagull (=sirály)

Lehet, hogy láttam otthon már sirályt, de biztosan állíthatom, hogy nem voltam tudatában, hogy kivel, mivel van dolgom. Az biztos, hogy azon a szikes tóval határos kis-kunsági településen ahol felnőttem nem láttam korábban ilyen madarat. 

„Alakjuk és színűk tetszetős, mozdulataik kecsesek, sürgésük-forgásuk vonzó. Járásuk jó és aránylag gyors. Kitünően úsznak, miközben oly könnyedén ringanak a hullámokon, mintha pehelylabdák volnának; vakító színeik annyira elütnek a hullámoktól, hogy valóságos díszei a tengernek. Lassú és kitartó röptük a sólyoméra emlékeztető, könnyed és szép lebegésekkel váltakozik. A levágódásban és alábukásban a sirályok a csérek mögött állanak, de azért ők is oly hevesen vetik magukat a hullámokba, hogy könnyű testüket körülbelül félméternyire a víz alá merítik. Hangjuk erősebben vagy gyengébben hangzó, ellenszenves rikácsolás vagy kellemetlen krekegés, melyet izgatott kedélyállapotban unos-untalan hallatnak. Érzékeik között látásuk és hallásuk a legélesebb, ízlésük szintén fejlettnek látszik és terített asztal esetén a jobb falatok kiválasztásánál bizonyos jóízlésről tesznek tanuságot; szaglásuk ellenben, mint általában a madaraknál, valószínűleg gyenge.” Ezt írja róluk a szakirodalom.

Nagy testű madarak. Kellemetlen a hangjuk. Ezt meg tudom erősíteni. A Temze, meg a tenger közelsége miatt sokat látni, hallani erre fele.

Néhány nappal ideköltözésünk után, az ASDA nevű, nagy bevásárló központ  melletti parkolóban megláttam egy ilyen méretes madarat egy parkoló autó tetején pihengetni.

-        "  Huhh, mi ez a nagy madár?"

-        "  Ez egy sirály." – kapom a választ.

Mire én : -"Hogy kerül ide sirály?"

-         " Anya, Angliában vagyunk. Tudod, itt van a tenger a közelben...”

" jahhhhhhh?!..tényleg.