Ez a nap is eljött! Beiratkoztunk az óvodába!

Bizonyára mindannyian emlékszünk drága, csöpp kis szemünk fényének születésére. A napra mikor először kezünkben tarthattuk, mikor először érezhettük illatát, először tapinthattuk selymes kis bőrét… Mintha csak tegnap lett volna! Pedig azóta már eltelt 3 év!

Számomra – kisebb gyerkőc miatt – nem okozna gondot, hogy továbbra is együtt töltsük mindennapjainkat, azonban a nemzeti köznevelésről szóló törvény kimondja, hogy óvodába kell íratni azt a kisgyermeket, aki augusztus 31. napjáig betölti a harmadik életévét. Vagyis itt az ideje, hogy elváljunk. Ez valószínűleg egyikünknek sem lesz könnyű. Mi felnőttek hamarabb túlleszünk rajt, főleg, ha visszamegyünk dolgozni. Viszont úgy gondolom, hogy sok mindent tehetünk, és kell is tennünk azért, hogy csemeténknek se okozzon problémát az elválás!

Bár szeptemberig még sok időnk van, nem árt, ha már most elkezdünk felkészülni erre az új helyzetre!

Első és egyik legfontosabb dolog, hogy ne ijesztgessük az óvodával a gyermeket! Gondolok itt például arra, hogy: „Ott aztán majd jól gatyába ráznak, megnevelnek téged, ha rossz vagy!” Ezzel ugyanis szorongóvá tehetjük, és nem csak menni nem akar majd az oviba, de gondolni sem szeretne rá! Ehelyett beszélgessünk vele sokat arról, hogy mennyi jó dolgot fog ott csinálni, meséljünk neki saját óvodai élményeinkről!

Ha van rá lehetőségünk vigyük minél előbb gyerekek közé: például baba-mama klubba, vagy játszótérre! Ne az óvodában találkozzon először más gyerkőcökkel! Így kevésbé okoz neki gondot a hirtelen jött nagy társaság, rugalmasabban tud majd alkalmazkodni az új helyzethez.

Amennyiben az óvoda tart Nyílt napot, ne hagyjuk ki! Így meg tudjuk mutatni neki hova fog járni. Ha erre nincs lehetőségünk, beszéljünk az intézmény igazgatójával, s kérjük meg, hadd nézzünk bent körül. Akkor se keseredjünk el, ha ez sem lenne megoldható! Ebben az esetben sétáljunk el a gyermekkel a kiválasztott ovi előtt. Ha szerencsénk van, és a gyerekek épp az udvaron játszanak, csemeténk megfigyelheti őket. Így könnyebben el tudja képzelni, milyen is lesz majd ott neki!

Amint kézbe kaptuk a listát, hogy mire lesz az oviba szüksége, mehetünk együtt bevásárolni! Segíthet, ha bevonjuk őt is ebbe! Gyermekünk könnyebben szokik hozzá a gondolathoz, ha havonta, apránként szerezzük be a szükséges dolgokat! Vonjuk be minden előkészületbe, segítsen kiválasztani az ovis zsák anyagát, vagy felvarrni, felrajzolni mindenhová a jelét.

Derítsük ki az óvodai napirendet, s mielőbb szoktassuk már otthon is ehhez! Valamint a tőlünk „külön létet” is ismertessük meg vele: hagyjuk néhány órát egyedül olyan személlyel, akit ismer!

Aztán, ha vége a nyárnak és kezdődik az óvoda, segítsünk neki a beszokásban! A mi ovinkban lehetőség van rá, hogy augusztus utolsó két hetében együtt legyünk ott, így nem kell vadidegen gyerekek közé csöppennie szeptemberben! Azonban még így is nehéz lehet az elválás! Ezen könnyíthet valamelyest egy kedvenc játék, melyet magával vihet otthonról, s ami talán nyújt neki egy kis biztonságérzetet! Végül pedig nagyon fontos, hogy reggel elbúcsúzzunk tőle, és ígérjük meg, hogy ebéd illetve alvás után érte megyünk!!! Nehéz lesz, de akkor is határozottan menjünk el, ha sír!