Munkám során gyakran utazom az M1-es autópályán Budapestre. Egy ilyen út során hallom a rádióban a híreket, közte azt, hogy 2018-ra betiltják a vékony nejlon zacskók használatát.

Egy benzinkútnál megálltunk, ekkor láttam egy furgonból kikászálódni néhány elgyötört, „balkáni származású” fiatal férfit. Láthatóan nem Nyugat-európai nyaralásra igyekeztek, csak el, minél messzebbre lakóhelyüktől.

Pár nappal később a győri vasútállomáson, sokkal több elkeseredett, de elszánt menekültet láttam, akiket a hatóság szállított le a vonatról.

Az akcióban részt vevő egyik ismerősöm elmondta sok bevetésen volt már, de ennyire régen döbbent meg embereken. Ezek a szerencsétlenek mindenre hajlandóak, hogy bárhová, az ismeretlenbe is eljussanak, annyira reménytelen a szülőföldjükön a sorsuk.

Ezek az emberek ennek ellenére „még a szerencsésebbek” közé tartoznak, azon afrikai menekültekhez képest, akik száz számra fulladtak bele a Földközi tengerbe.

Korunk egyik legjelentősebb gondja a bevándorlás, a migráció kérdése. Európa nem nagyon akarja vagy tudja kezelni a kérdést. Össze is hívtak egy tanácskozást, amelyen sokra nem jutottak. A fő megállapítása az volt, hogy nem szabad több menekültet beengedni a kontinensre.

A közelmúlt eseményei nagyon elgondolkodtatóak. A Balkánon, Afrikában, Ázsiában egyre több a nincstelenségben, kilátástalanságban élő ember, akiknek egyetlen reménysugara a kivándorlás, „neki az ismeretlenbe”. De ezekről a szerencsétlenekről a föld „jobban élő fele” nem igazán akar tudomást venni.

A világon fellelhető összes vallás alaptézise a szegények, nincstelenek segítése. Erről a valóságban azonban hamar elfeledkezünk.

Pedig lenne miből segíteni!

A napokban adták közé a hírügynökségek, hogy Amerikában rendezik az évszázad bokszmeccsét. A nyilvánosságra hozott adatok szerint , az egyik résztvevő éves keresetéből 2 új Fradi stadiont lehetne építeni.

Gondoljunk bele hány ember sorsát lehetne e pénz töredékéből is jobbra fordítani.

A tévében, interneten láttuk a nepáli földrengés után az életben maradtaknak normális járművük sem volt, amellyel elhagyhatták volna a veszélyeztetett területet.

Nem hiszem el, hogy, ezen ne lehessen változtatni!

Bezzeg, nejlon zacskó ügyben megszületett a konkrét rendelet.

Fontos kérdésnek tartom a környezetvédelmet, magam is támogatom a szelektív hulladékgyűjtést, de a mai világban szerintem nem ez a legkardinálisabb probléma.

Sokkal fontosabbnak tartom a Földön élő emberek sorsának, kilátásainak javítását előtérbe helyezni, erről konkrét megállapodásokat kötni.

Ezzel szemben „tologatják a labdát” egymásnak az országok, a világszervezetek, de érdemi döntés nem születik.

Van megoldás egyáltalán?