London munkaerőpiacán több hotelben is dolgoztam, jól lehet az ügynökségek közül csak kettővel álltam kapcsolatban. Amióta az eszemet tudom van egy gyengém : a tollak meg a ceruzák. Minden magára valamit is adó hotel ad a vendégeinek ilyet, én meg el kezdtem gyűjteni őket. Minden tollamhoz kapcsolódik egy hosszabb-rövidebb történet is.

Langham Hotel, London

Amikor munkaviszonyt létesítettem az ügynökségemmel eléggé uborka szezon volt a hotelekben. Január, februárt írtunk. Azt mondták az jó, hogy van munkatapasztalatom, de „at the moment” nem tudnak sehova kiközvetíteni. Volt viszont nekik egy beugrós munkájuk, mindössze 6 napra volt szüksége egy kantinnak valakire, amíg egy másik valaki a szabadságát tölti. Azt tanácsolták vállaljam el ezt a munkát, mire eltelik a munkahét biztos tudnak adni egy állandó munkát is.

All right! Rendben. Így lett belőlem - mégha csak egy rövid időre is - kantinos. 

Csak annyit tudtam, hogy biztonsági cipőre szükségem lesz, meg legyen nàlam fekete nadrág, ing. No problem! Adtak egy kinyomtatott térképet, hogy tudjam merre találom majd a hotelt ès egy nevet akit keresnem kell majd. Igy tudtam meg, hogy a kantin a Langham Hotelben lesz.

Ismerkedés a hellyel

10-re kellett ott mennem, könnyen odataláltam. A biztonsági szolgálattòl egy férfi elvezetett a konyháig, Ott egy testesebb hölgy beinvitàlt egy, a konyha lègterèből nyiló irodàba. Kikeresett egy kb. 6 oldalas sűrűn teleirt iromànyt, az ismerkedès jegyèben a kezembe nyomta, hogy olvassam el, de ami annàl is fontosabb a vègèn îrjam alà, meg töltsem ki az egèszsègi àllapotomra vonatkozó kèrdőìvet is. Nagy vonalakban èrtettem miről volt szó benne : tűz esetèn mi a teendő, mit kell tennem ha a balesetet szenvedek, milyen öltözèkben kell megjelenjek, mit szabad tennem a konyhàban ès mi az amit nem tehetek. Örömmel olvastam, hogy a konyhàban tilos például köpködni, mert a konyhàn kivül, itt Londonban ennek nagyon nagy hagyomànyai vannak... no comment

Az egèszsègi àllapotomra vonatkozóan mindenhol az "egészsèges vagyok" rèszt ikszeltem be, nem èrtettem mindent persze, ezèrt csak remèlni tudtam, hogy az egèszsèges szerveimet nem ajànlottam fel senkinek.

No, ezek után elhangzott a "Come with me!"felszólitó és ellentmondást nem tűrő mondat ami annyit tesz : gyere velem!

Mivel màst úgy sem tehettem, követtem a roppant energikus hölgyet, amúgy neve is volt, Marija. Elmentünk egy helyre ahol hotelszemèlyzet tiszta es koszos ruhàit adtàk-vettèk, ha kellett foltozták is. Marija kikèrt nekem egy teljes szakács ruhaszettet : fekete kissampa, kék-fehér pepita nadrág, egy fehér álló gallérú, könyékig érő keményitett szakács inget, meg egy térdig érő, hosszában kék-fehér csikozású kötőt. Lehet, hogy azt hiszik szakácsnak jelentkeztem?!... No, majd kiderül, gondoltam.

Mondták, hogy öltözzek át és az összhatás fokozandó ne felejtsem felhúzni a biztonsági cipőmet, ami olyan mint egy rosszabbul sikerült túrabakancs.

Átöltözés közben rá kellett döbbennem, hogy valószinű nem szabványos a fejem, ugyanis a sapka nem ment rá. Hatàrozottan kicsi volt. Visszamentem a ruhatároshoz és kértem másikat, de nem volt neki nagyobb méret..azt mondta majd egy óra múlva lesz. Very good. (Nagyon jó!)

Jelentkeztem munkaszolgálatra a konyhán. Élesszemüknek köszönhetően rögtön ki is szúrták, hogy nincs a fejemen sapka. Elmondtam miért nincs, aztán a problémát áthidalandó adtak nekem egy fehér, zörgős, papirból készült csákót. Szuper, hogy leszek én ilyen kinézettel komolyan véve, mint konyhafőnök?!... Hamarosan kiderült persze, hogy nem annak szántak...

Marija karon ragadott, újabb "come with me, Elizabeth!" közfelkiáltással és bementünk a konyhára, ott bemutatott egy férfinek, azt mondta ő a szakács, és együtt fogunk dolgozni. Értem vagy még sem?... szóval támadt némi zürzavar a jövőbeni feladatommal kapcsolatban a csörgős papircsákom alatt....

Ahol nem csak a szálloda, de a személyzet is 5 csillagos

A konyhából a személyzeti ebédlőbe mentünk, a kantinba. 3 helyiségből állt, jól lehet az utolsó helyiség nem étkezési, inkább relaxációs célokat szolgált rengeteg könyvvel, 3 számitógéppel, egy-két bőr ülőgarnitúrával. Itt és igy tudtam meg Marijától, hogy itt fogok dolgozni, a mai napon együtt dolgozunk, viszont amit a mai napon elmagyaráz azt hétfőtől péntekig egyedül kell csinálnom majd. De még mindig nem értettem, mi is lesz az!..

Azt mondta a hölgy, itt az az alapszabály, hogy a szálloda 5 csillagos és a személyzet is az! "I understand” (Értem.) – mondtam neki nem túl meggyőzően.. 

Mesterségem címere: kantinos

Innentől kezdve felpörögtek az események, le,- és meg sem álltak este 8-ig.... először is bezártuk a kantint, Marija kikiabált, kitessékelt mindenkit a helyiségekből, ekkor már fél 11 volt. Letakaritottuk az összes asztalt, minden asztalra sótartót, borsot tettünk ki. Aztan a kávé automatát szétszedtük, lelégtelenitettük, meg feltöltöttük a gépben levő kávé, tejpor, meg capuchinó tartókat. Ugyanezt tettük a tejautomatával, aztán meg a naracs juice-s automatával.

Eltakaritottuk a reggeli kenyérpirítás után keletkezett csatateret, mert bár lehet, hogy a személyzet 5 csillagos volt, de a kupi az messze alulmúlta azt... Eltettük a reggelire kitett vajakat, lekvárokat. Feltöltöttük az evőeszköztartókat, a szalvétatartókat, raktunk ki különféle saláta krémeket, citromokat, teákat, cukrokat mindenfélét ami szem, szájnak ingere. Bekapcsoltuk a saláták, joghurtok hűtésére szolgáló vitrines hűtőpultot, bekapcsoltuk a leves melegen tartására szolgáló tartályt. Elraktuk a bazi nagy kenyérpirítót is, nehony valami elvetemült ebédidőben is használja azt, bekapcsoltuk a nagy vitrines melegitő pultot, előtte feltöltöttük vizzel.

Ekkor visszamentünk a konyha melletti hűtőkamràba, ott volt egy troli amire mindenfèle salàtàk voltak előkèszitve, már fogyasztásra készen, azt is bevittük a kantinba. Aztàn megint visszamentünk a konyhàba, ott egy zàrható szekrènyből elővaràzsoltuk a szemèlyzetnek előkèszitett szalàmikat, sajtokat, sonkàkat. Azt is kiraktuk a kantinba.

Behoztuk a folyosóra bekèszített tiszta tànyèrokat, kàvès csèszèket. Fèl 12-kor megèrkezett a szakàcs egy újabb trolival amin mindenfèle meleg finomsàgok gőzölögtek : zöldsèg leves, pàrolt, zöldsèges rizs, sült krumpli, ràntott hal, sült sertès karaj, hozzà valami öntett, főtt kukorica, pàrolt borsó. Ezt betettük a melegitő pultba.

Ekkor már biztos voltam benne, hogy ez az 5 csillagos személyzet hihetetlenül ki lehet èhezve, ha ennyi mindent be kell kèszíteni nekik.

Marija adott közben nekem egy noteszt, meg egy hotel logòval ellàtott tollat (TOLL!!!, de még milyen szép tollat?! ) hogy irjak le mindent, ha nem értek vagy nem tudok valamit kérdezzek.

Hátha én mindazt megkérdeztem volna, amit nem értettem, főleg, hogy a hölgy istentelenül gyorsan beszélt, ráadásul angolul ùgy mintha itt minden magától értetődő lenne....

Tettem is egy gyenge utalást arra hogy nem először dolgozom ugyan hotelben, de eddig a hoteltakaritás volt a fő profilom, nem ez. Voltam már kantinban is, de annak cèlja nem munkavégzés volt, hanem fél òra pihengetés. Megemlítettem neki azt is, hogy a fèrjem konyhán dolgozik, de ez rajtam momentàn nem sokat segit ma... Mondta, hogy ne aggódjak ez könnyű munka. "If you say so ?!"( Ha te mondod ?!...)

Ebédidő 

Ekkorra már kezdett felszaporodni az éhes tömeg az ajtóban ès akkor Marija kiadta a parancsot ( az ő habitusàval kèrès szòba se jöhetett), hogy àlljak be a pultba ès kezdjem el kiadni az ételt a szemèlyzetnek.

Ohhhhmmmm.... Sorry, what should I do?! (Bocsi, mit kellene csinàlnom?!)..AHA... Jèzus Marijjjjja!...

A pultban a melegítő pult miatt írtò meleg volt, a több rètegű szakàcs jelmezem is csak a hideg ellen vèrtezett fel. Kissè feszült is voltam. Igy kezdtem meg az ètelek kiosztàsàt a kìvànalmaknak megfelelően. Ahol az angol tudàsom vagy ètel ismeretem kevèsnek bizonyult ott a megpròbàltam lekövetni a szememmel, hogy ki mit szugeràl a pult màsik oldalàn. Az 5 csillagos szemèlyzet èhes volt ugyan, de baràtsàgos is, ùgyhogy kezdtem kiengedni.

DE HA..kezdett felszaporodni a csetres gyorsan össze kellett szednünk ès kivinni a kantin folyosòra egy trolira. Ha meg hoztak tisztát be kellett hoznunk. Ès időnkènt vetnünk kellett nèhàny pillantàst a hűtőpultban levő salàtàkra is nem-e kifogyòban van valami. Ha valaki nagy disznò òlat hagyott maga után gyorsan le kellett törölni az asztalt, ès visszatenni a székeket a helyére, mert 5 csillagos személyzettől az nem elvàrhatò.

Ès ami a kedvencem volt, hogy amikor làtszott, hogy nem sokàra kifogyunk valamiből àt kellett futni a konyhàra leadni az SOS jeleket.

Közben azon gondolkodtam, hogy ha hètfőn egyedul leszek hogy fogom tudni egyidőben az ételt is folyamatosan kiadni, meg a konyhàra futkosni, meg a tiszta-csetres cserèt időben összehangolni. Hétfőig sűrgősen fel kell kutatnom minimum egy alteregómat, vagy a bakancsomat futócipőre kell cserélnem, valamit mindenképpen ki kell találnom addig, mert afelől nem volt kétségem, hogy egy 5 csillagos, pláne éhes személyzetet nem szabad megvárakoztatni.

Fèl 12-től fèl 3-ig megàllàs nèlkül ment a nèpek etetèse. Nem volt kètsègem afelől hogy nagy ez a hotel, ha ekkora lètszàmú szemèlyzettel tartjàk működèsben.

Ekkor màr fejfåjàs gyötört, vèlhetően a túfeszitett idegrendszerem ès a meleg miatt. No problem, dolgoztam rendületlenül.

1. rész vége