Kiben nem merült fel még az a kérdés, hogy vajon meddig tartható fenn a mai környezetromboló magatartásunk; társadalmunk vajon meddig rombolja még környezetét és mikor válunk önző érdekeink áldozatává, a Földanya bosszújává.
A Földön soha nem éhezett annyi ember, mint napjainkban. Ma 1-1,2milliárdra becsülik a hiányosan táplálkozók számát, ebből 630 millió az éhségszinten él.
Magyarországon több százezerre tehető azok száma, aki nem jutnak hozzá a naponta szükséges 2700 kalóriához. Az alultáplált magyarországi gyerekek számát 150 ezerre becsülik,ebből több mint 40 ezer szó szerint éhezik.
Említést kell tenni az éghajlati menekültek növekvő számáról, mely egyrészt a sivatagosodás egyik velejárója, másrészt a kiirtott, felégetett, majd gyorsan elhasznált földekről való menekülés tömeges vándorlást – éhínségeket akár háborúkat okoz, okozhat.
De vajon meddig tartható fenn az ipari forradalom után kialakult fejlődési pályánk, meddig tartható fenn pazarló felhasználása a javaknak, mi lesz a termelés és fogyasztás hulladékaival?Ez a felemás, polarizált világunk súlyos probléma előtt áll, a fogyasztói olló túlságosan is nagyra tágul ahhoz, hogy a robbanásszerűen növekvő, ma már 7 milliárd főt számláló népességet tekintve az energia és élelmiszerellátás zavara ne vezetne szerencsétlenséghez, amely egy újabb világháború kezdetét jelentheti. A folyamat, amely során az ember saját maga alatt pusztítja el élőhelyét évezredes. Népességrobbanás történt ésa nyugati társadalmak soha nem éltek akkora életszínvonalon, anyagi és politikai biztonságban mint napjainkban. Környezetünket vészesen szennyezzük, míg nyersanyagkészleteink kifogyóban vannak, éghajlatunk  drasztikus változásokon megy keresztül.
A probléma igazán akkor jelentkezett, amikor az emberek átlépték azt a határt, amikor már nem csak az adott lehetőségeivel megtermelt energiát hasznosította, hanem az évmilliók alatt felhalmozódott altalajkincseit kezdte hasznosítani.
A fokozódó termelés mind nagyobb mennyiségű energiaforrást igényelt, előbb a fából, szénből majd az olajból. Az ezen, évmilliók alatt keletkezett kincseket felhasználó ipar elterjedése viharos tempójú volt. Segítségükkel óriásira duzzadt a termelés, növekedett a fogyasztás és a népesség fokozódó növekedéséhez vezetett. Mára a fogyasztás következményeként felszabadult szén és egyéb szennyező anyagok a bolygó puszta létét is veszélyeztetik és már az ősi energiák felhasználásával sem látható el több ember. Civilizációnk energiaigénye 2,5-3-szor annyi, mint amit a Föld teljes kőolaj,földgáz-és szénvagyona biztosítani tudna. A mai kaotikus helyzet kialakulásáért leginkább a gazdaság mérhetetlen fejlődése, a profitközpontú szemléletmód a felelős. Ezen belül a legnagyobb károkozók a kontinenseket uraló, a kormányok rendelkezéseit felülíró mamut vállalatok vezetői a főbűnösök, akik vezérelvként csak a pénz gyarapítását fogadják el. Ezáltal veszélyeztetve a saját és a minket követő generációk jövőjét, életfeltételeit. Joggal kérdezhetjük, miért nem tesznek valamit a kormányok és a világszervezetek. Sajnos a kérdés megválaszolása jóval bonyolultabb, mint gondolnánk. A világot mára nem csak kormányok, hanem multinacionális társaságok uralják, négy-ötszáz nagy cég kezében összpontosul a Földi erőforrások zöme.
Egyszerű belátni, ha oly mértékben növekszünk, hogy a bolygó már nem tud eltartani minket, járványok, éhínség üti fel a fejét, háborúk robbannak ki. A pusztítások nyomán ismét „megfelelő” szintre csökken az emberiség létszáma. A kérdés az, érdemes-e mindezt megvárni? Érdemes-e ellehetetleníteni utódaink életét.