Két napja csattog a hír a médiában, hogy az angliai választások után jaj nekünk. Mi várható, te rémült polgár? Nem mehet több munkavállaló a szigetországba, vagy aki már ott van, annak is haza kell kullognia? Tolonc, vagy nem tolonc? Mindenki nyugodjon meg, nagy levegő, kisüsti.

Aki már járt arrafelé, esetleg egy közeli rokona ott dolgozik, annak vannak fogalmai az ottani munkanélküliségről. Papíron jól mutat ugyan a valahány százalékos foglalkoztatottság, de a valóság kicsit más. Aki ott tartósan munkanélküli, az az is akar lenni. Nem azért nem dolgozik, mert nincs egy hely...nincs egy hely...Ja, ez Piramis. Tehát: ott azért nem dolgozik az angol munkanélküli, mert nem akar. Munka történetesen van. Nem csak Londonban, más városokban is. Csak éppen az írni-olvasni elég lájtosan tudó ifjú bennszülött nem fog minimálbérért beállni a pult, vagy a mosogatódézsa mögé. Szül egy gyereket (már amennyiben nőnemű) és kap lakahatási támogatást és minden egyebet. Valószínűleg többet, mint amennyit minimálbéren keresne. Pláne, hogy azért még dolgozni is kellene.

Aki járt már olyan városrészben, ahol ezek a figurák élnek, szembesülhetett vele, mekkora kihívást jelent némelyiküknek bekapcsolni a mosógépet. Aki képes kezelni a mikrohullámú sütőt, az már séfnek számít. Az angol munkáltató sem töri össze magát azért, hogy a nem túlságosan tanult, ellenben igen lusta, ámde kimondottan öntudatos ifjakat csábítsa, például egy eladói állásra. Mert azt senki nem veszi jónéven, ha az élelmiszerboltban őt kiszolgáló alkalmazott kicsit ápolatlan, ezzel szemben huszonöt gyűrű van a kezén és néhány lópatkó az orrában.

A magyar (és minden más nemzetbéli) fiatal meg azért megy oda, hogy dolgozzon. Ha mosogat, hát mosogat. Néhány hétig ki lehet bírni azt is. A biztos megélhetésből pedig egyszerűbb megkeresni a megfelelőbb munkát.

A választáson induló angol pártok egyike sem mondta, hogy akkor ők most kizavarnak mindenkit, különös tekintettel a magyarokra. Ők maguk is tudják, hogy külföldi munkavállalók nélkül leállna az angol gazdaság két hét alatt. A programjukban az szerepel, hogy a szociális ellátórendszerhez nem férhet hozzá külföldi, csak kettő-négy év munkaviszony után, amikor már tett is a rendszerbe. Amennyire tudom, ez Magyarországon, a magyar állampolgárok esetében is így van. Csak ameddig itthon bátran felfordulhat, aki minden ellátás nélkül maradt, addig az angliában munkát vállalók nem segélyért, hanem dolgozni mentek. Nem ki akarnak venni a közösből, hanem ők tesznek be abba. Tehát nem fogják őket hazazavarni.

Pedig hát...

Gondoljunk csak bele, mi történne! Nem az angolokkal, hanem velünk. Hazacsődülne az a nem kevés fiatal, aki aztán itthon még mosogatónak sem tudna elhelyezkedni. A mostani leeresztő-szelep funkciója a migrációnak megszűnne. Ha Angliába nem mehetnének, mennének az utcára. A kormány eddigi remekbe szabott kommunikációja náluk nem válna be. Valószínűtlen, hogy benyelnék azt a maszlagot, amit olyan sokan és olyan régen nyelnek. Nekik kevés lenne az óriásplakát, amin jobban teljesítünk.

Akkor bizony Orbán Viktor igen gyorsan kezdhetne csomagolni, minden pereputtyával, slapajával és kiszolgálójával együtt. Én speciel nem bánnám a dolgot. De majd meglátjuk hamarosan, ki fog csomagolni. Orbán, vagy a még itthon maradt, de már indulófélben lévő honfitársaink.

 További cikkek:

Orbán és az ő kis játszópajtásai

Túlárazott gázszerelő és a disznók

Homokba dugott fej kellene a címerünkre