Megfogadtam, hogy még véletlenül sem fogok napi politikáról írni, ugyanis részint nem vagyok szakértője, részint meg éppen elég jó tollú kollégám van itt ebben a témában. Tartom is magam ehhez.
Azonban, mint külföldön - nevezetesen Nagy-Britanniában - élő ember, a mai brit parlamenti választások mellett mégsem mehetek el szó nélkül.

Emigránsként érdekes a helyzetünk idekint. Nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a világ minden országából ideseregletteknek.

A java részünk ilyen-olyan okokból dolgozni jön ide. Tehát adózunk, társadalombiztosítást fizetünk, vásárolunk, szolgáltatásokat veszünk igénybe, más szóval pénzt adunk az államnak különböző módokon, amit az zsebrevág és felhasznál erre-arra. Nem kevés lóvé ez még Nagy-Britannia esetében sem, hiszen sokan vagyunk más országokból idesereglettek. Ha kiesne ez a bevétel, vakarhatná a fejét az ország.

Minden induló párt választási programjában fő helyen szerepelt a bevándorlás kérdése. Ez eddig rendben is van, Nagy-Britannia a nagy befogadó, ide jöhet bárhonnan bárki, természetes, hogy a bevándorlás kiemelt helyet kap egy ilyen eseménynél.

Ami viszont nekem feltűnt, az az, hogy leplezve, vagy éppen leplezetlenül ezekben a programokban a különböző pártok szépen uszították a brit polgárokat ellenünk tárgyként kezelve a több milliós bevándorló tömeget, nemegyszer az ország minden bajának okozójaként feltüntetve minket.

Persze van, amiben igazuk van. Aki itt él, az beszéljen angolul, lévén ennek az országnak a hivatalos nyelve az angol. Aztán. Aki idejön, az ne a ma még meglehetősen engedékeny szociális háló juttatásaiért jöjjön, hanem tegye oda magát és kezdjen el dolgozni (hozzáteszem, a bevándorlók többsége ez utóbbit teszi, bár tény, hogy az előbbire is akad bőven példa).
Ebben tehát magvasan igazuk van a briteknek.

De!

Úgy gondolom, hogy egy ország, amely demokratikusnak, felvilágosultnak és civilizáltnak tartja magát, nem teheti meg, hogy mesterségesen gyűlöletet kelt bármely ott élő csoport ellen, nem teheti meg, hogy azok ellen kelt ellenséges hangulatot, akikből él. Magyarul: még Nagy-Britannia sem engedheti meg magának, hogy oda sz*rjon, ahonnan eszik.

Ha végignézünk a brit történelmen, azt látjuk, hogy évszázadok óta más országok népeinek munkája révén tartják gazdaságilag a vezető - vagy majdnem vezető - helyüket. Ugye voltak korábban a gyarmatok, aztán, amikor azoknak tele lett a hócipőjük azzal, hogy a világ egy teljesen másik részén lévő, idegen országnak termeljenek a sajátjuk helyett, és lerázták magukról a brit uralmat, elindult a bevándorlás. A "rabszolgák" most helybe jönnek - és nem véletlen, hogy Nagy-Britannia tárt karokkal fogadja őket, hiszen a politika színháza mögött az ország vezetése nagyon is jól tudja, hogy e nélkül úgy visszaesne a gazdaság és olyan drágaság lenne, hogy kitörne a parasztgyalázat a britek részéről.

Jelen pillanatban a bevándorlók jó része minimálbérért dolgozik. Ebből itt meg lehet élni, sőt, még félre is lehet tenni anélkül, hogy ezek az emberek nélkülöznének.
Az, hogy a minimálbér - és ennek függvényében az árak - most olyan szinten vannak, amilyenen, éppen a bevándorlóknak köszönhető, hiszen ők azok, akik ennyiért is elvállalnak nehéz fizikai munkákat. Ha nem lennének bevándorlók, nem lenne, aki ennyiért dolgozna, tehát emelni kellene a minimálbért, ennek következtében mindennek az ára jócskán az egekbe szökne.

Tehát: az, hogy a britek ma annyiért tudnak a boltokban vásárolni, amennyiért, és nem a szokszorosát kell kifizetniük, a bevándorlóknak köszönhető. Azoknak az embereknek, akik ellen heteken, hónapokon át folyt a burkolt, vagy kevésbé burkolt gyűlöletkeltés a kampányolók részéről.

Ennyit a közgazdaságtanról, mert van még egy ennél is fontosabb vetülete ennek az egésznek: mégpedig az emberi oldala.

Sok millióan élünk Nagy-Britanniában, britek és bevándorlók együtt, mindenkinek az lenne a jó, ha békében meglennénk egymás mellett, ugyanis - tetszik a briteknek, vagy sem - egymásra vagyunk utalva. Nemcsak mi rájuk, hanem ők is ránk. Vaskosan. Ennélfogva mindenkinek az lenne a jó, ha fel sem merülne az, hogy kétféle népessége van ennek az országnak, akik itt születtek és akik nem. Az lenne a jó, ha most nem kellene azt írnom, hogy "ők" és "mi", csak "mi" lennénk, együtt, közösen.

Néznék inkább azt, hogy ki az, aki letesz valamit az asztalra, és ki az, aki semmit, csak él az állam nyakán éveken, évtizedeken át mindenféle szociális juttatásból. Elárulom, az ingyenélésben sem kizárólag bevándorlók jeleskednek, megteszik a magukét ebben a kérdésben a britek is rendesen.
Miféle kettős mérce az, amely - egyébként jogosan - elítéli a nyerészkedők bevándorlását, de nem szabályozza az itt születettek ingyenélését? Vagy nekünk, dolgozó bevándorlóknak feladatunk az itt született, állam nyakán élősködő felnőttkorúak eltartása? Mert most ezt tesszük éppen, mégpedig egyetlen szó háborgás nélkül, hiszen még így is marad nekünk elég, belefér. A háborgás akkor indul el a részünkről, amikor minket, dolgozó, adózó embereket ütnek-vágnak, ahelyett, hogy a saját lustáikat küldenék el dolgozni.

Szétszakítani egy ország népességét, bármilyen szempontból történjen is az, hosszú távon végzetes lehet. Egymás ellen fordítani egy helyen élő embereket felelőtlenség és veszélyes. Mesterségesen gyűlöletet szítani embertelen és civilizálatlan. Mindezt tenni pusztán azért, hogy valamelyik politikai párt hatalomra juthasson, szégyen.

Szeretem Nagy-Britanniát. Szeretem, mert befogadott, mert új otthont adott nekem, lehetőségeket, távlatokat, jövőt. Gyakorlatilag nem brit állampolgárként is - a szavazójog kivételével - minden jogot megkaptam, ami a brit állampolgárokat is megilleti. Viszont az utóbbi hetekben, a kampány idején óhatatlanul fölmerült bennem a kérdés: mindezeket azért adta nekem, nekünk, bevándorlóknak, hogy aztán nyugodtan rugdoshasson, politikai érvet csinálhasson belőlünk? Miért belőlünk? A bevándorlási szabályokat a britek hozták, önként alakítva úgy, ahogy azok vannak, tessék a tükörbe nézni és azokat okolni, akiket abban látnak.

Nehezen viselem - hogy egész pontos legyek, kikérem magamnak -, amikor politikai fegyverré válok egy, illetve most több párt kezében is. Számomra ez lealjasító (bár ők aljasítják le ezzel saját magukat), amit nem érdemlek, mert nem bajt keverni, az állam nyakán élősködni, hanem dolgos, békés életet élni jöttem ide. Emberként élni. Nyugiban meglenni másokkal, másféle kulturájú, szokású emberekkel.

Akárki is nyeri a mai választást, becsületes, tisztességes emberek tömegei fognak veszíteni. A bevándorlók, akik nélkül meghalna ez az ország.

Támadt egy utópisztikus ötletem. Takarítsuk ki a politikát a világból teljesen, minden országban, minden szempontból. Lefogadom, hogy sokkal kevesebb konfliktus lenne kicsiben is, nagyban is. Részemről, mint emberi lény, a Föld bolygó polgára, erre szavazok.