Zebegényben kiadtak egy hirdetményt, mely szerint ismeretlen emberek játszóterek mellett parkolnak le, fényképeket készítenek az ott időző gyerekekről, majd tovább  hajtanak, jellegzetes, fekete terepjáróikkal. Rendszám ismeretlen, úticél ismeretlen, forrás ismeretlen. A szándék: feltételezett. Egy szürke, jelentéktelen szó, olykor mégis görcsbe rántja a gyomrunkat: Kereskedelem.

A XXI. század embere unásig ismeri az intelmet: "Ne állj szóba idegennel!" Mára ez nem csak az űrlényes karikatúrák miatt avult el, hanem azért is, mert teljesen lényegtelenné vált, szóba állunk-e ismeretlenekkel, gyermekeink nem ugorhatnak félre a lesből rájuk szegeződő kamerák elől. A naiv ifjonc korban még azt hittük, olyan bácsik és nénik leselkednek ránk, akiknek nincs saját gyerekük, és szeretnének egyet, mi meg pont elég aranyosak vagyunk (nekem legalábbis ezt tanították). Később fejbe csapott minket a racionalitás és a pubertálás (nem feltétlenül ebben a sorrendben) és megismerkedtünk a "pedofil" kifejezéssel. Ez már ijesztőbb dimenziókra tágította elménket.
A 2000-es évek elején a Frei-dosszié egyik adásában hallottam először szervkereskedelemről, akkor még az önkéntes alapú vese-eladásról, ahol a szegényebb rétegek áruba bocsátották önnön testük egy-egy darabját megfelelő összegért. Ami persze idővel elfogyott, a vese pedig nem nőtt vissza. A riport külföldön készült, és mesebeli mumusnak tűnt, hogy az emberre bármikor lecsaphatnak és egyszerűen szétosztják, mint egy pakli kártyát. Egy érző lényt, egy teljes életet, egy le nem játszott jövőt. Pénzért.
Nem azok a szülők rabolnak embereket soha, akiknek újszülöttje szervdonorra vár, ez nem a szeretet kétségbeesett megnyilvánulása (kivéve az illegális beszerzést), ez üzleti ág, életipar, halálipar, csencselés a széttépett embertársainkkal. Nem kellett soká várni, hogy begyűrűzzön Magyarországra, Kína, Ciprus és az arab országok után (melyeket a legnagyobb exportőrökként tartottak számon az új évezred óta).
Az aggasztó az, hogy sem a Dunakanyar menti települések, sem az egyik utolsó gyermekrablás helyszíne, Taksony nem esnek messze a fővárostól és a sűrűn lakott városoktól. Mindez nem a hátunk mögött történik és már alig rejtetten. Fényképek alapján, hirdetések alapján dolgoznak, akár egy groteszk társkereső portál. És mindez rávilágít valamire. A gyerekek a célpont, mert romlatlanok minden értelemben. A velük való kereskedés nem korlátozódik a szerveikre. Ma már eladó lehet egy egész test, élve, ahogy a Média a hangjukból, arcukból, lelkükből csinál üzletet. Új és új piacok nyílnak, némelyik nem csak legális, de az adófizetők pénzéből támogatják. Egy a közös, egy elvre épít mind. Hogy mások élete egy olyan árucikk, mely szabadon feldolgozható.