Jász-Nagykun-Szolnok megye egy kis településén járunk, Tiszafüreden, ahol egy nagyon kedves emberrel, egy világhírű fazekas, népi iparművésszel beszélgetek, a Népművészet Mesterével: Szűcs Imrével. Nemcsak lányai, de már unokái is vele dolgoznak. Rengeteg külföldi jár hozzájuk vásárolni, a hollandokon, németeken, magyarokon át egészen a franciákig. Körbejárom a műhelyet, ahol dolgozik, és ahol már olyan sokszor jártam és a munkásságáról kezdem faggatni.

Európa szerte ismerik. Miért pont ezt a szakmát választotta és mióta űzi az ipart?

Fogalmam sem volt, hogy mi legyek. Eleinte a Mezőgazdasági Technikum felé hajlottam, ez a szakma pedig szóba sem jött. Iskola mellett Kántor Sándor műhelyébe jártam, - aki a karcagi népi fazekasság ismert központjában elismert személyiség - ott töltöttem a szabadidőmet. Azt mondta nekem, hogy ha van kedvem, felvesz fazekasnak. Ebben a műhelyben mesterséget és emberséget kaptam. 1961-ben költöztünk Tiszafüredre. 1968-ban az "Év legszebb terméke" című pályázaton III. díjat nyertem tyúkfigurámmal. 1970-ben egy pályázatot nyújtottam be és megkaptam a népi iparművész címet. 1972-ig havi két hétig még a Kántor-műhelyben dolgoztam, közben hozzákezdtem saját műhelyem alakításához és a beinduláson. Miután megvolt az első égetés, már nem mentem vissza a műhelybe. 

Lányai és unokái is aktívan tevékenykednek a műhelyben. Hogyan szerettette meg a lányaival? 

Itt nőttek fel a műhelyben, maguktól szerették meg. Judit, a nagyobbik érettségi után itt maradt. Andi pedig még gimnazista volt.  Nálunk mindenki együtt dolgozik, de volt, hogy nem volt munka. Volt, hogy mindenki munkanélküli volt. 

Honnan vette a mintát és ez mit jelképez? 

Múzeumból, gyűjtésből, magán és közgyűjtemények látogatása alkalmával, szakirodalomból. De ennyi idő után már saját magam is találtam ki. A motívum határozza meg a tájjelleget. A színeivel és motívumaival különböztethető meg a többitől a füredi. Jellegzetes a csontszín alap, alapszínek: a vörös és a fekete a mázas kerámiában. A vörös, a zöld, a barna, a sárga és néha a kék szín is megjelenik az alapon. Jellegzetes állat itt a madár. Ez a beszélő ember szimbóluma, hangsúlyos helyen fordul elő, vagy a középpontban, vagy az életfő felső harmadában helyezkedik el. Vannak jellegzetes motívumok, amiket előszeretettel használunk, ilyen a gránátalma, a 3 vagy 8 karéjos virág, a liliomfélék és a tulipán. Híres a zöld-fekete stílus, fő motívum: a szőlővirág, ami se nem szőlő, se nem virág, vagy a kettő együtt. Ezek stilizált motívumok, a fantázia szülöttjei, ilyen nincs a természetben. 

Melyik országban járt már megismertetni a termékeit? 

Rengeteg kiállításunk volt és van, például Bécsben, Berlinben, Szófiában, Észak-Franciaország néhány városában, a Kárpát-medence magyar lakta vidékein: Szabadkán, Rozsnyón, Kézdivásárhelyen, a Lipcsei-várban az iparkamarával. 

Mennyire tetszik ez az embereknek?

Valakinek tetszik, valakinek nem. De mindig nagy az érdeklődés, ha látják, ahogy csinálom, ahogyan korongozom. A díszítést nem mindig várják meg, mert az sokáig tart.

Lehet-e tovább fejlődni ebben a művészetben, újabb kreatív ötleteket belevinni?

Nemhogy lehet, kell is! Mert nem azok kellenek, amik régen az 1800-as években. Olyat kell készíteni, amit be tud illeszteni ma is a háztartásba. Mindig az legyen szem előtt, hogy a fazekas nem dísztárgyat, hanem használati tárgyat készít, funkciója van. Ma különösen a főzőedény a divatos. Nincs annál jobb, mint egy cserépedényben készített finom étel.