Ahogy azt Gandhi mondta: " A szemet szemért elve, előbb-utóbb az egész világot vakká teheti!" De nem csak ez szól a halálbüntetés ellen, hanem még számos más érv is, de az én gondolataimban leginkább az szól ellene, hogy a halál túl enyhe büntetés például egy élet kioltásáért, ráadásul senkinek nincs joga semmilyen okból kioltani embertársa életét.

Napjainkban ismét napirendre került a halálbüntetés kérdése. Igaz, ez egy értelmetlen felvetés, mert akkor lenne csupán értelme egyáltalán beszélni róla, ha hazánk nem lenne az Európai Unió tagja.De ha már beszélünk róla, nézzük meg egy viszonylag szokatlan szemszögből a dolgot.

Van-e valós elrettentő ereje a halálbüntetésnek?

Most biztos sokan elmarasztalnak a véleményem miatt, de szerintem nincs igazán kellő elrettentő ereje a halálbüntetésnek.

Vegyük alapul a szándékos bűnözést. Általában aki szándékosan követ el olyan bűncselekményt, amely halállal lenne/volt büntethető, az az ember többnyire nem fél a haláltól, vagy ha fél is, nem elég intelligens ahhoz, hogy felmérje tette következményeit sem az áldozatára, sem önmagára nézve. Vagy nagyon elkeseredett, esetleg elborult elméjű emberről van szó, vagy olyanról, aki „Nem ismer sem Istent, sem embert” ahogy mondani szokás. Nos, az ilyen ember elbujdokol, külföldre szökik a büntetés elől, ha pedig elfogják és halálbüntetést szabnak ki rá, hát meghal.

De vajon arányban van-e a büntetés az elkövetett bűnnel?

Emberölést halállal büntetni, tulajdonképpen nem elég büntetés! Azzal, hogy szenved picit halála előtt a gyilkos, amíg az ítélet végrehajtására vár, majd a kivégzésével megszűnik minden gondja, baja, szenvedése, azt gondolom, nem kapott elég elrettentő büntetést az illető.Ráadásul a bűnös halála következtében nem kel életre az ő áldozata, tehát nem enyhül az áldozat hozzátartozóinak a fájdalma.

Újabb érv a halálbüntetés ellen, hogy előfordulhat, hogy nem lehet tudni, hogy vajon teljesen biztos lehet-e a törvényhozás abban, hogy az igazi gyilkost végezteti ki, vagy valakit, akiről később kiderülhet, hogy ártatlan. Igaz, ez nagyon ritkán fordult elő a világban, de előfordult, így aztán előfordulhat újra. Márpedig egy ártatlan ember kivégzése akkor is ugyanolyan gyilkosság, ha tévedésből történik, mint az aljas indokból elkövetett gyilkosságok.

Na de akkor mi lehet a megoldás?

Nyilván nem tűrhető, nem elfogadható és semmilyen módon nem megbocsátható bűn a gyilkosság. Meg kell hát büntetni a gyilkost olyan keményen, ahogyan csak lehet. Olyan büntetés kell, ami tényleg elrettenti az embereket a gyilkosságnak még a gondolatától is. Ilyen büntetés lehetne pl. a tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetés. Nem olyan életfogytiglanra gondolok, amely 15, vagy 30 évig tart, ó, nem nem! Olyanra, amely a gyilkost örökre elzárja a külvilágtól, de nem komfortos, kényelmes, TV-vel és minden más szórakozási lehetőséggel ellátott cellákban, hanem olyan helyen, ahol bőven van ideje elgondolkodni tette súlyán.

Tudom, ez most nagyon gonosz véleménynek tűnik, de ha valódi megoldásokat keresünk, akkor a halálbüntetésnél súlyosabb büntetésre lenne szükség ahhoz, hogy elrettentsen bárkit a gyilkosság gondolatától is. Márpedig az a gondolat, hogy valaki élete végéig egy cellában fog élni, magányosan és szórakozási lehetőség nélkül, még a legelvetemültebb gonosztevőt is visszatarthatja a bűnök elkövetésétől.

A gyilkosnak egy ilyen helyen élni, lelkében a bűne súlyával, hiszem, hogy sokkal félelmetesebb, mint a halál!   

Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat. Ha nem értesz egyet, vitassuk meg!