Mivel már lassan húsz éve irodában dolgozom, a számítógép használata több, mint napi nyolc órás elfoglaltságommá vált. Később otthonra is beszereztem egyet, majd később még egyet. Ahogy a gyerekek iskolásak lettek, és a házi feladatot is számítógépen kellett elkészíteniük, kevés lett az egy gép. Mivel a gyerekek kísérletező kedvűek, és ha valamit nem engedünk meg nekik, csak azért is megcsinálják, vagy legalább megpróbálják, a számítógépen a programok havonta lettek újra telepítve. Vagy letöltöttek valamit, aminek alattomos vírusai megzabálták a programok felét, vagy kitöröltek egy-két apróságot, amitől meg a gép nem indult el. Nemsokára eljutottam odáig, hogy akármilyen számítógépet adtak nekem, mindegyiket tudtam kezelni, mert más program volt az irodában használt gépemen, és az otthoni két számítógépemen is, külön-külön.


Amikor a főiskolát elkezdtem, osztoznom kellett a gyermekeimmel a számítógépeken, aminek az látta a kárát, hogy sorra szálltak el a jegyzeteim és a dolgozataim. Az első vizsgaidőszak végére, már igencsak leharcolt állapotban voltam. Már régóta gondoltam rá, hogy vennem kell egy saját gépet. Most már biztos voltam benne, hogy ha nem akarom a dolgozataimat kétnaponta újraírni, akkor sürgősen be kell szereznem egyet.


A boltban az eladónak elmeséltem, milyenre gondoltam, mire akarom használni, majd megnéztem a kínálatot. Aztán szerelem lett első látásra. Rámutattam egy HP probook fémházas laptopra, hogy kell nekem. A következő pillanatban gondolkodóba estem. Az eladó minden szépet elmondott róla, táska is jár hozzá ajándékba, de linux program van rajta. Akarom-e vagy telepítsen fel rá egy windowst. Mivel el voltam maradva a munkámmal rendesen, kezdtem kétségbeesni, hogy mi lesz, ha napok múlva vihetem haza. Beleegyeztem a linuxba, azzal a kikötéssel, hogy kipróbálom, és ha nem tetszik, akkor visszahozom telepítésre.


Két napig szenvedtem vele. A windows programjait már annyira ismertem, hogy nem volt olyan program, amit fél óra alatt ne találtam volna meg és telepítettem fel a gépre. Aztán barátságot kötöttünk. Életre szólót. Minél jobban megismertem, annál jobban tetszett. Egyszer-kétszer a lányom is elkérte, kipróbálná, aztán fél óra múlva kétségbeesetten jött utánam, hogy nem tud rá programokat telepíteni. Jókedvűen, mosolyogva válaszoltam. Akkor már megérte linuxot választani. Az ismerőseim első válasza az volt, hogy sürgősen cseréljem le, valamilyen windowsra. De nem fogom. Már több, mint fél éve használom, időnként a gyerekeim is el-elkérik, az interneten a fél világot is bebarangolják, és még egyszer sem omlott össze a rendszer, nem kiabált a vírusirtó, hogy gáz van, tökéletesen működik.


A programcsomagból kiválasztom milyet akarok, és pár perc alatt magától feltelepíti és használhatom. Nem kell összeválogatnom, hogy milyen programot akarok, egyenként megvenni és telepíteni. Csak egy valamit kell még megtanulnom, de azt három héten belül. Hogyan kell rá olyan programot telepíteni, ami nincs benne a programcsomagban. Erre lehet, hogy hirdetést adok fel, mert nem ismerek senkit, aki segíteni tudna, csak azt szajkózzák, hogy cseréljem le windowsra. Na azt meg nem fogom!