Gyakran beszélgetek külföldön élő magyrokkal, hála az internetnek. Különböző helyeken - Németországban, Angliában, Ausztriában, Norvégiában - élő honfitársaimmal. Van, aki már régen és van, aki néhány éve ment el. Olyan is van, aki alig beszéli már a nyelvet, mert még gyerekként hagyta el az országot.

Faggatnak, miért tűrjük a jelenlegi helyzetet? Miért elégszik meg a keményen kifosztott kisember azzal, ami itt történik? Miért nem teszünk valamit? Miért nem kapunk kaszára-kapára és zavarjuk el a francba az élősködőket? Miért nem tettük meg ezt eddig és miért nem tesszük meg most? Hát nem látjuk, hogy jogunk van hozzá? Azt gondoljuk, a politikai söpredék uralkodása egy felsőbb hatalom révén valósulhatott meg és mi semmit nem tehetünk ellene? Azt hisszük, ez a sorsunk?

Én is faggattam már magam, nem is egyszer. Ezer kérdés van, ezer válasszal. Minden igaz és annak az ellenkezője is. Most egy Londonban élő (nem, nem mosogat) ismerősömmel beszélgettem hosszasan. Ő három éve nem járt itthon. Azt mesélte, már akkor is olyan volt a hangulat az utcákon, mindenhol, mint egy siralomházban. Mindenki szomorú, vagy éppen dühös, türelmetlen, ingerült volt. Azt mondta, honvágya volt. Angliába. Ha jött egy angol turista, akinek segíteni kellett, úgy örült, mint egy régi ismerősének.

Ezt mondják a külföldön élő családtagjaim is. Nem szeretnek már Budapestre menni. Rossz a hangulata. Szomorú, kopott, fájdalmas.

Tudom, most lesznek, akik felkapják a vizet. Ha ott jobb, mi a f...nak jön haza? Maradjon ott a p...ba, nekünk nincs szükségünk az ilyen hazaárulóra! 

Az a baj, hogy ilyet többnyire (biztos ez csak az elenyésző kisebbség, de én őket szoktam látni) külföldi magyar. Szlovákiai, romániaia. Olyan, aki soha nem élt itt. Ők (akikkel én összefutottam és nem mindenki) döbbenetesen nacionalisták.  Egyáltalán nem jó, még csak nem is elfogadható mértékben. Abnormális módon azok és foggal körömmel védik a rezsimet. Azzal együtt, hogy nem ők isszák meg az uralkodó politikai élősködők ténykedésének levét.

A másik típus, a nyugdíjasok. Akik páni félelemben védik A Viktort, mert különben jönnek a komcsik! Őket nem igazán érinti a munkanélküliség, a továbbtanulás elérhetetlensége és általában a hétköznapi rögvalóság. Itt is jelzem, nagyon jól tudom, hogy ez csak a nyugdíjasok elenyésző részére igaz! De ők a hangosabbak.

A harmadik típus, akik hasznot húznak a jelenlegi rezsimből. A napról napra gazdagodók, az érdemtelenül pozícióhoz jutottak, a senkiből lett valakik.

A teljes lakosság körében a kormánypárt támogatottsága 24 százalék, vagy az alatt. A kétharmad valójában  egynegyed. Ezt tudja a kormány is. Széthullott, széthullik. Hogy meddig tart az agónia, azt nem lehet tudni. De ott a rémület a miniszterek elnökének arcán. Ha talán nem is tudja, de érzi, hogy valami megváltozott. Valami nem olyan, mint öt éve, mint egy éve. Ahogy sorra buknak ki a botrányosnál botrányosabb ügyek, úgy fordulnak el a kormánytól az eddigi támogatók. 

Már az életéért kapaszkodik mindenki, aki részese volt az elmúlt évek korrupcióinak, aki retteg egy vagyonvizsgálattól, egy nyomozástól. Bűnös az is, aki szakértelem nélkül vállalt el zsíros pozíciót, de bűnös az is, aki látta, látja a bajokat és sunyít. Ebből nincs kényelmes ellenzékbe vonulás. Sokak számára vagyonelkobzás és börtön van a mentelmi jog után.

Az ország gyalázatos állapotban van gazdaságilag, de erkölcsileg is. Miért tűrik az emberek? - kérdezi az ismerősöm Londonban. Igyekszem elmagyarázni azt, amit magam sem tudok, csak gyanítok, érzek.

Azok, akik végleg leszakadtak, akik nyomorba zuhantak, nem látnak ki a feszítő gondok falai mögül. Nekik a mai, a holnapi kenyér a legfőbb gondjuk. Nincs internet, nincs televízió, talán áram sincs. Magukra maradtak. Egyesével.

Akik még dolgoznak, képesek befizetni a rezsit és étel is jut az asztalra, azok félnek. Féltik a holnapot, a falat ételt, a gyerek tanulmányait, a társuk állását, a fedelet a fejük fölül.

Aki viszonylag emberi életet él és nem fél felemelni a hangját, önmagában nem túl nagy tömeg.

A maradék néhány százalék, a felső akárhány százalék foggal-körömmel védi a kormányt. Mert önmagában senki, a hatalom adta a létrát az uborkafához. Ha bukik a rezsim, elveszíthet mindent. A kormány pedig ...elmondtam néhány sorral feljebb.

Attól félek, itt választáson a kormányt már megdönteni nem lehet. Talán ki sem húzzuk odáig, hiszen az még három év. Addig százszor át lehet írni a választási törvényeket, a körzeteket, bármit. Azt is alaptörvénybe lehet vésni, hogy Magyarországon csak a Fidesz lehet kormányon és örökléssel kerülnek át a pozíciók egyik kézből a másikba.

Félek, ha itt történik valami, az polgárháború lesz. Forradalom, amit senki nem kívánhat sem önmagának, sem másoknak, sem az országnak. Akkor tényleg kapa-kasza lesz, vérrel és könnyekkel.

Remélem, valami csoda folytán felébred ez az ország. Remélem, elég bölcsek leszünk, elég higgadtak, hogy többé ne hallgassunk egyik párt hazugságaira sem. Talán jobb lenne a pártoktól (mindtől) megvonni a közpénzt. Ha akarják, tartsák el a tagok. Mi pedig találjunk megfelelő, szakmailag és emberileg is megfelelő vezetőket magunknak.

Azt mondta a londoni ismerősöm, ott jelenleg nincs is kormány és a választásokig nem is igazán lesz. Mégsem érzi senki, hogy baj lenne. Működik minden.

Nekünk van kormányunk, mégsem működik semmi.

Szívesen kipróbálnám, milyen lenne nélkülük.