Vágjunk mindjárt a közepébe. Európa nem a miénk. Nem volt sem a görögöké, sem a rómaiaké, sem az avaroké. Egyetlenegy valahonnan idekeveredett népé sem. Nem sajátíthatjuk ki magunknak, arra hivatkozva, hogy az őseink már évszázadok óta itt éltek és szép, nemes hagyományaink vannak. Az őseink már rég meghaltak, a közeljövőben pedig mi is meg fogjuk ezt cselekedni. Ez utóbbit még senkinek sem sikerült elrontania.


A világ változik, a változás ráadásul egyre gyorsul. Nincs olyan szerkezetünk amivel a mai állapotokat rögzíteni tudnánk. A nagy hódítók azt képzelték, véghez tudják vinni ezt, aztán amikor meghaltak, vagy megbuktak, szétesett a szép új világuk. A miénk is szét fog, nem kell emiatt kétségbe esni és kézzel lábbal kapálódzni ellene. Minek? Csak hülyét csinálunk magunkból.


Az emberiség nagy része rettenetes körülmények között él. A szemükben mi vagyunk a Nagy Római Birodalom polgárai, akik irigylésre méltó, fényűző körülmények között töltik mindennapjaikat. Megdolgoztunk érte? Jár nekünk? Igen, ez így van. A baj az, hogy ők is dolgozni szeretnének és meg szeretnék érdemelni mindezt. Tisztelettel megkérdezem, nekik miért nem szabad jól élni?


Ha valakinek nem esett volna le a tantusz, egy népvándorlás kellős közepén vagyunk. A “barbárok” sokan vannak, mi “római polgárok” egyre kevesebben. Nem fogjuk tudni megakadályozni ezt a folyamatot. Ha lezárjuk a határokat, akkor illegálisan, de bejönnek. Tetszik, nem tetszik ez nekünk, akkor is. Mi állítja meg őket? Egy varázsige? Nem fogja semmi.


Száz éve Európa egészen máshogy nézett ki. Miért olyan nagy csoda az, hogy száz év múlva egész más lesz a kontinens etnikai és vallási összetétele? Csak azért tartjuk annak, mert a gondolkodásunk meglehetősen korlátolt és borzasztóan önző.


Az iszlám terrorizmus célja a dekadens Európa megbüntetése, azt ott élő lakosok megfélemlítése. Azok, akik jobb élet reményében vándorolnak be, a béke fenntartásában érdekeltek. Hogy lehet őket elkülöníteni a terroristáktól? Ha nem ismerjük meg őket és nem érdelemljük ki a bizalmukat, akkor sehogy. Az biztos, hogy aki terrortámadásra készül az be is fog jutni. A szegény, kiszolgáltatott, nincstelen családokat természetesen a rendészeti szervek elkaphatják, visszatoloncolhatják. Ezzel a terrorveszély azonban egy fikarcnyit sem fog csökkeni. Ha heves a vérmérséklete, az egykori kiutasított legközelebb majd máshogy próbálkozik. Levonja a tanulságot és igazat ad azoknak, akik büntetni akarják a tisztes római polgárokat.


A terroristák érdekeltek a bizalmatlanság fenntartásában, a régebben itt lakó idegenek és a frissen ideérkezett idegenek között. Az európai értékek esztelen védelmezésével valójában ezt a kölcsönös gyanakvást növeljük. Fokozatosan emeljük a tétet. Azonos platformra kerültünk a terroristákkal, csak nem nagyon vagyunk hajlandók ezt felismerni. Bigottan európaiak vagyunk, azaz rendkívül ostobák.


Ha a bizalom növelésére helyeznénk a hangsúlyt, az iszlám közösségek nem zárnának ki minket és sokkal inkább hajlandóak lennének együttműködni velünk a béke fenntartásában. Nem harcolni akarnak, hanem élni.


Valahogy meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a világ változik. Természetesen mondhatjuk azt, hogy nekünk ez nem tetszik. A tengert is meg lehetett korbácsoltatni.


Lenne egy megoldás arra, hogy csökkentsük a bevándorlók számát. Ha otthon meg tudnának élni, eszük ágában sem lenne idejönni. Ez számomra azonban utópisztikus elképzelésnek tűnik. Ki fog otthonmaradási hozzájárulást, vagy adót fizetni? Bármelyik európai kormány rögtön belebukna. Esélye sem lenne, ha ezzel kampányolna. Nem nagyon akaródzik javakat megosztani, ez a realitás.


A Római Birodalom eltűnt, a kontinens azonban itt maradt. Jelenlegi lakosai római patríciusuk, plebejusok, innen-onnan behurcolt rabszolgák, longobárdok, avarok, vizigótok, germánok leszármazottai. Keletről, vagy ki tudja honnan -  nagy jelentősége a dolognak számomra nincs - betörtünk ide mi magyarok is, akiket elfoglaltak a tatárok, törökök. Vérvonalunkban valószínűleg ők is benne vannak.


Nyugodtan mondhatjuk, hogy menjetek haza bevándorlók! Jobb, ha elfogadjuk azonban azt a gondolatot, hogy nem fognak.