Magyarország népessége rohamosan csökken, amelynek nem kedvez az a tény, hogy manapság később és kevesebb gyereket vállalnak a családok, mint nagyszüleink korában, akik nemritkán 4-5 testvérükkel osztották meg játékaikat majd később tankönyveiket.Mi változott azóta?

Egyrészt a tanulás – ami nem éppen olcsó mulatság – időtartama egészen a húszas éveink közepéig, extrém esetekben akár tovább is kitolódik, másrészt a média által közvetített luxus nemcsak a szülőkre, de ezáltal a gyerekekre is hatással van. Olyan igényeik vannak, amelyekről annak idején álmodni sem volt szabad.

Míg nagymamánk és két lánytestvére ugyanazzal a rongybabával játszottak, amit nem mellesleg idősebb nővérük is szívesen öltöztetgetett anno, és nagypapánk is több testvérével osztozott egyetlen olvasókönyvön, addig a ma gyermeke már azt is elképzelhetetlennek tartja, ha kis kuckóját meg kell osztania testvérével, ha egyáltalán van neki.

Nagyobb bevásárlóközpontok játékosztálya mellett elhaladva nem egyszer hallottam keservesen zokogó kislányokat, amint azt visították, hogy nekik márpedig az „igazi kell a Mateltől”, sőt már az oviban megkezdődik a versengés, hogy kinek pörgősebb a szoknyája. Mindezek nagyon megterhelik apuci és anyuci bankszámláját, és hol vannak még az iskolai tandíjak. Apropó tandíj. Sok esetben már az óvodás gyerekeknél sem kerülhető el ez a fajta kiadás. Ha például alapítványi, magán- vagy egyházi óvodába szeretnénk járatni a kis lurkót akkor ez az összeg akár 30-35.000 Ft is lehet havonta. Itt a gyerek nem csak magyarul tanul meg rajzolni, színezni, szépen enni-inni, de akár finnül, angolul vagy franciául is. Mindezeknek csak a szülők fantáziája szab határt, hiszen a gyerek még vajmi keveset ért az egészből. Állami óvodákban kicsit szerényebb a légkör, bár foglalkozások itt is zajlanak. Ahová én jártam az ehhez szükséges eszközöket: zsírkrétát, színes cerkákat és írólapot is a szülők ajánlották fel, tehát bár „tandíj” nem volt, azért ez sem volt ingyenes.

Ne felejtsük el, hogy a gyerkőcöknek szüksége van legalább napi háromszori étkezésre. Ennek összege kb. 300 Ft naponta, de 50%-os kedvezményt kapnak a három- vagy többgyermekes családok, sőt az olyan hátrányos helyzetű településeken, mint ahol én élek, az állam teljes mértékben átvállalja az étkeztetés költségét, ami azért elég nagy segítség. De nem esett még szó az olyan rendezvényekről, mint a Halloween, ami nálunk is egyre inkább dívik, vagy éppen a farsang, ami szintén nem olcsó. A sütik, rágcsák, üdítők, na és a legfontosabb: a jelmez akár több ezer forintunkat is felemésztheti. Egyes helyeken pedig az is szokássá vált, hogy az óvónéninek szertartásos kereteken belül drága ajándékkal köszönjük meg az egész éves törődést.

Mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia tehát a kedves szülőnek, ha nem akarja, hogy szeme fénye lemaradjon a többi nagyzoló szülő elkényeztetett gyermekéhez képest, akik 4 évesen már angolul olvasnak, holott a magyar ABC-t még nem is ismerik.