Az apróságok kiszakadnak az otthon védő kezei közül, óvodába kezdenek járni. Amitől három év után búcsút vesznek, hogy elkezdjék az iskolát. A ballagások sora már itt elkezdődik. Az óvodától ünnepséggel búcsúznak a csöppségek. Elbúcsúznak az óvónőktől, a barátoktól, akikkel eddig naponta találkoztak, játszottak. Nemsokára iskolásak lesznek. A gyerekek ajándékkal búcsúznak az óvónénitől, és a szülők is! Az ajándékok tárháza szinte végtelen, csak a szülők fantáziája szabhat határt. A néhány ezer forintos virágoktól a néhány tízezer forintos dolgokig bármi szóba jöhet. És az iskolában később szóba is jön. Ilyenkor eszembe jut, hogy most ki is ballag? A szülő vagy a gyermek? A szülő akarja elkápráztatni az óvónénit? Mert a gyereknek nem biztos hogy eszébe jutna ajándékként a kristályváza vagy esetleg tányérkészlet. De találkoztam már olyannal is, hogy az óvónéni megmondta, hogy mit szeretne ballagásra. És ez még csak az óvoda. Amikor az én gyermekeim ballagtak az oviból, az óvónő két napig hordta haza a virágokat, volt amit haza se vitt. Én úgy voltam vele, hogy inkább valami emlékezetes dolgot szeretnék adni. Fiam óvónénije egy bögrét kapott, rajta a gyermekem fényképével, alatta a dátummal, hogy mettől-meddig járt oviba. Apróság volt, de még sok év múlva is, amikor a fiammal meglátogattuk, emlékezett rá!


Az általános iskolai ballagás, amit volt szerencsém néhány éve duplán is megélni, már egy kicsit zsebbe nyúlósabb téma, bár ezt igazán iskolája válogatja. Meg hogy a gyerek mennyire vett részt az iskola közösségi életében. Ballagásra már az osztálypénzbe is többet kértek. Kell teremdíszítésre, virágra, ajándékra, erre-arra. Valahol a szülők összefognak és egy nagyobb ajándékot kap az osztályfőnök, de ahol nem volt ennyire összetartó a közösség, ott lehet hogy egy virágbolttal távozik az évzáró után a tanár. Virágcsokor az osztályfőnöknek, de a gyereknek is kellene a kezébe valami. Az ünneplő ruha alapvető és szinte biztos, hogy mindenből újat kell venni, mert kinőtte. Még a gyerek ajándéka szóba sem került, de már a szülők fele fizetése majdnem odalett. Ha csemeténk esetleg fellép az évzáró ünnepségen, akkor az még tovább növeli a kiadásokat. A szülőknek az általános iskolából ballagó gyermeküknek már illik ajándékot adni. Ennek nagysága már anyuci és apuci pénztárcájától függ. Plusz még otthon egy kis ünnepség a ballagás után, legalább egy ebéd vagy vacsora. De a fiatal nem elégszik meg ennyivel, neki a barátokkal való ünneplés ebben a korban már (zsebpénzben is) többet jelent.


Minél magasabb szintű iskolából ballag a gyermekünk, a szülők büszkeségével egyenes arányban nő a kiadások nagysága is. Mert a középiskola végét emlékezetesebbé kell tenni. A kiadások sora már a szalagavatóval elkezdődik, és majd csak az egyetemi felvételivel zárul. A tehetősebb szülőknek is meg kell gondolni, hogy mire költenek. Hallottam már olyanról is, hogy a szülő bankhitelt vett fel, hogy gyermekének olyan ballagást tudjon tartani, amilyet szeretne. Előfordul, hogy nem tanul tovább a gyerek, hanem dolgozni kezd. Ha talál munkát. Akár be tud lépni a munka világába, akár nem, a szülőknek még pár évig egyengetni kell az útját.


A főiskola és az egyetem pedig már más tészta. Kevés az a diák, aki csak szülői támogatással végzi el, és közben nem dolgozik. A diplomaosztó, a diploma átvételének megünneplése itt már nagyrészt barátok között történik. De ezt is családja válogatja.


Minden év májusában eljön az a pillanat, amikor több ezer gyermek befejez egy iskolát és valami új dologba kezd. Ez mást jelent a szülőknek és mást a gyermekeknek is. De mind a ketten büszkék arra, amit elértek! És ezt meg kell ünnepelni, hogy emlékezetessé tegyük. Az ünnepek tesznek egy-egy pillanatot emlékezetessé és felejthetetlenné.