A magyarság korábbi megemlítésekben is híres volt cifra káromkodásairól, egyes feltételezések szerint főként a kunok voltak ennek nagy mesterei. Valószínűsíthető hogy a keresztény kultúra erőszakos jelenléte elleni önkifejezés egyik módjaként játszott főként nagy szerepet a még be nem hódolt hithű ősvallású népek körében. Talán nem véletlen alakult ki az a szokás hogy a káromkodót  "Te pogány" jelzővel illették.

Elképzelhető hogy a káromkodás nagyobb mértéket öltését a következő csapás, a török megszállás idézte elő. Az 1563-as évekből már törvényi intézkedésekre is találhatók nyomok, miszerint a káromkodóra és a káromkodót hallókra de nem jelentőkre is, fizikai és pénzbeni büntetést szabtak ki. Később a törökök kiűzése után, akik a kereszténység szemében megvetés tárgyát képező pogányok voltak, nagyobb mértékű büntetésekkel sújtottak le, az Isten haragját gerjesztő pogány szavakat használókra. Mindezt az egyház felügyelte és szabályozása mellet, akár hóhér általi száműzetésbe is kényszeríthették őket. Ez annyit jelentett hogy ha a kiűzetett valamiért mégis visszament a városba akkor halálbüntetéssel sújtották.

Bizonyíték képen a fentiekről, az 1754-es szegedi egyházi szemle jegyzőkönyvéből is meggyőződhetünk.

1802-ben már nem csak büntetéseket szabtak ki a káromkodókra hanem jutalmazták aki feladott egy káromkodót a hatóságoknak, akik már határozottan vadásztak e szabályt megsértőkre is.

Íme néhány példa a múlt Istenkáromló csúfságaira: "Csinálom azt is a ki lölködet beléd adta! Vakulj mög! Kutya parancsolta. Kurafi. Eb a lelköd! Eblélek! Ördögatta. Menykő-teremtette. Átta-teremtette! Disznóatta. Ebadta. Azt a teremburáját! Ebhitű-kutya hitű. Fertelmes te! Te átkozott! Patvar vigyen! Eb ugatta! Világ csúfja te! Veszett volna az anyjába'! Vesszen oda pereputyostúl! Ördög bújjon beléd! Fikom-atta! Az isten nyila üssön mög! Száragyjon el a kezed szára! Kutyafáját! Üssön mög a guta! Te disznó! A fekete fene lepjön be! Te eb ágyában termett! Azt a hét meg a nyócát! Törjön ki a nehézség! Fulagygymög! Kutya-faszekere!"

A disznó szót társaságban nem lehetett kimondani és tabunak számítottak a betegségek elnevezéseinek használata is.

Nos úgy tűnik a múlt keresztény szigorának eredménye a káromkodás színes virágzását eredményezte csupán! Abban talán egyetérthet mindenki hogy mindez a nemtetszés és ellenvetések elkeseredett és tehetetlen kifejezésmódja amit ma már szerencsére nem botütéssel, pénzbírsággal és kiűzetéssel cenzúráznak.