Isten megharagudott a világra, mert látta, hogy teremtményei, akit a saját képére alkotott meg, gonosszá váltak, ezért úgy döntött, hogy tisztára mossa a földet és elpusztítja őket. Jó szándéka jeléül, bár özönvizet zúdított a világra, néhány jó embernek megkegyelmezett, és a szárazföldi állatok és madarak mentésével, megteremtette a lehetőséget az újrakezdésre.

Gondolatba ejtő hogy az állatok vajon mit vétettek, hogy nem mentette meg mindet, épp csak egy párat a szaporodáshoz. És elgondolkodtató az is hogy rokoni kapcsolatban, az állatok és az emberek milyen utódokat hozhattak létre?

A bárka megépülése és a hajóba költözés után a hetedik nap megindult a 40 napos esőzés, és a biblia állítása szerint még a talajvíz is feltört a felszínre.(Érdemes megjegyezni, hogy ha atmoszféra összes víztartalma a földre zúdulna, a földön eloszló vízréteg vastagsága akkor sem haladná meg a 3 cm-t.)

E bibliai történettel sokban hasonlóságot mutató, özönvíztörténet, más elszigetelt kultúrákban is megtalálható."A sumér, babilóniai, asszír mítoszok. Ugyanez az alapmotívum része volt az egyiptomi, görög, hindu, kínai, hawaii, mexikói, eszkimó, lapp, finn, szibériai, kelta, szudáni, hottentotta, új-zélandi, maori, ausztráliai bennszülött, tűzföldi és 58 amerikai indián törzs hitvilágának." (ARCHER, 2001, 245.)

A régészek viszont nem találtak bizonyítékot a bibliai özönvízre, a földfelszín alatt keresgélve.

Egy, az 1884-as évek végére, nyilvánosság elé lépett okkultista rend, a Luxori Hermetikus Testvériség, már az ő idejükben előállt egy teljesen logikus, tudományos és bizonyítható, mérhető magyarázattal, a poláris mozgással. A föld pólusainak ismétlődő elmozdulása, évezredek alatt, emberek számára nem érzékelhető módon.

Ennek következtében az időjárás az eddigiekhez képest teljesen megbolondul. A sarkkörök térségében trópusi nyarakat lehet majd megtapasztalni, míg máshol sarki telet. Az LHT dokumentumai szerint a pólusok felcserélődése, ezzel együtt az éghajlatváltozások, magyarázattal szolgálnak, a korukban feltárt régészeti leletekre is. A forró Afrika és a Hindusztáni-fennsík területein, fóka, rozmár és jegesmedve maradványokat találtak, az északi sark környékén pedig trópusi leleteket.

Nyilvánvalónak vették, hogy a sarkkörök területén kialakult forróság, hatalmas özönvizeket és áradásokat eredményezett. Babilont, Bábel tornyát és Bel falait, amik "60 mérföldnyi kerületűek, 200 láb magasak és 578 láb szélesek voltak", szerintük az Örményország hegyvidékéről lezúduló özönvizek elleni védekezésre építették. A különböző történelmi építményeken fellelhető, építészeti számadatok alapján, például Bábel tornyának vagy a kínai pagodák ősi szent tornyainak magassága, emeletük vagy teraszaik száma, csillagászati adatokkal összevetve, kiszámolták, hogy a bekövetkezett kataklizma akkor történt mikor a nap a 32. szélességi fokra volt merőleges.

A rend tagjai kiszámolták a legközelebbi özönvíz dátumát is, de ezek után már inkább csak az a kérdés, hogy az életet a földön, a jövőben az emberi önpusztítás, egy eltévedt aszteroida vagy egy újabb Isten haragja pusztítja-e el hamarabb?