Sárgalapos zsenik a középkorban, avagy a királyi udvarok bolondjai.

Harlekin utódai mentességet élveztek a korabeli tiltások megszegésének a szankcióival szemben, ami nagy valószínűséggel arra vezethető vissza, hogy az akkor hódító keresztény vallás szemlélete szerint együgyű, fogyatékkal élő embert nem lehetett hibáztatni, felelősségre vonni. (Harlekin: az ókori római színjátszás kedvelt mellékszereplője. Vicces, színes, tarka megjelenésű, eltúlzott öltözékű komikus előadóművész)

A Középkori fejedelmek udvaraiban bevált szokás volt udvari bolondokat tartani. Látszólag a király és környezete szórakoztatására, de valójában ezek az emberek a hatalom fontos részét képezték, nem véletlen álltak az uralkodó védelme alatt. Az akkori korok egyetlen olyan személyei voltak, akik büntetés nélkül, sajátos humorukkal pimasz módon kimondhatták az igazságot. Bár a király elsősorban az őt körülvevőkön kívánt mulatni, és őket kifigurázni, ezt csak a bolondja tehette meg helyette. Egyedül ezek a komédiások mondhattak ki olyan dolgokat, amelyeket még az egyház vezető tagjai és maga a király sem tehetett meg. 

Mivel képesek voltak a világ dolgait, láttató gondolkodással, humorosan kiparodizálni, képet mutattak az uralkodójuknak saját helyzetéről is. A hatalom fontos részei voltak, tanácsadó és bizalmas szerepét is betöltötték. Szerepet játszottak az uralkodó szószólójaként, hisz az nem egyszer velük üzent kegyvesztettjeinek. Az okos bolond befolyással is üzérkedett.

Kunz von der Rosen az udvari bolondok vezére, Miksa császár tréfamestere, titokban hatalmas vagyont harácsolt össze.

Az udvari bolondok nemességet is kaptak. Például  Porró, aki eredetileg papnak tanult, Zsigmond király kedvenc bolondja volt. A nemesi kiváltságlevélben Zsigmond megjegyezte azt is, hogy Porró kotnyelessége nem egyszer mentette meg életveszélyes helyzetektől is.

Angliában az első uralkodó, aki állandó jelleggel alkalmazott bolondokat maga mellett II. Edward volt.

Erzsébet királynő bolondjai közül került ki az első, aki már nem csak az udvarban tartózkodott, hanem kijárásai lehetősége is volt onnan.

A középkor végével viszont eltűntek a bolondok, fontosságukat ma már csak a jolly joker őrzi, ami a kártyajátékban a királytól erősebb lap. Helyüket nem, de a tevékenységüket mára a humoristák és a stand-up komédiásai vették át.