Egyre több orvos migrál Magyarországról, az egészségügy válságban van - gyakran halljuk ezeket a közhelyeket. Mik a tények, adatok az állítások mögött, és mik az orvosok észrevételei a kérdéssel kapcsolatban?

Először is, érdemes megjegyezni, hogy nem csak egy szegény kis hazánkat sújtó jelenségről van szó, hanem az egész világot érinti. Az EU újabb tagállamai mind ugyanazokkal az anyagi, infrastrukturális és etikai problémákkal küzdenek, amiből sokan szívesen távoznának egy biztosabb jövőt, stabil anyagi hátteret nyújtó rendszerbe. Leginkább a 35 év alattiak elégedetlenek a hazai egészségüggyel - tehát pontosan a már tapasztalt, de még fiatal, viszonylag mobil és energikus szakorvosok. Más európai országok, mint például Skandinávia országai, Németország, Nagy-Britannia vagy Írország viszont kifejezetten orvoshiánnyal küzdenek. A nyugati országok számára külön problémát jelent, hogy az ott dolgozó orvosok átlagéletkora 41 és 45 év közötti, emiatt az elkövetkező pár évben nagyarányú nyugdíjazásokkal kell számolniuk. Tehát egyértelmű szimbiotikus összecsengés mutatkozik a keresleti és kínálati oldalon.

A magyarországi szakorvosok közül a leginkább mobilak a háziorvosok, az aneszteziológusok, a sebészek, a csecsemő- és gyermekgyógyászok és a szülész-nőgyógyászok - ezek a szakterületek hiányszakmának tekinthetőek mind itthon, mind Európa többi részében, de tulajdonképpen minden területről vannak a kivándorlást választó képviselők szép számmal. Apropó, számok, Magyarországról:

- Azoknak az aránya, akik már az általános orvosi diploma után kiköltöznek, és külföldön kezdik meg a rezidensképzést, 2010 óta folyamatosan 40% fölött van. Márpedig aki egyszer ott elkezdte a képzést, igen ritkán költözik vissza. Például egy-egy skandináviai rezidenspozícióra több tízszeres a túljelentkezés a független, fiatal, szakmailag erős orvosok között (az orvosi kamarák és rezidensszövetségek kifejezett ellenzése ellenére).

- 2013-ban 1950, 2014-ben pedig 1943 egészségügyi dolgozó kérte ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági igazolást az Egészségügyi Engedélyezési Hivataltól. Az orvosok közül 2014-ben a legtöbben a háziorvosok (59), illetve 53 aneszteziológus, és belgyógyászok is dobogósak (51).

- Ezzel szemben Magyarországon (2011-es statisztika alapján) 1634 orvos és 3433 egyéb szakember hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből. Tehát legfeljebb azt lehet mondani, hogy a hiányt súlyosbítja, de nem okozza az elvándorlás. Ami viszont valóban súlyos tényező, hogy a dolgozó orvosok fele 50 év feletti, és az évente külföldön munkát vállalók száma csak éppen valamivel kevesebb az orvosi diplomát szerzettek számánál - tehát az utánpótlás enyhén szólva csekély.

- Ami pedig a rezidensek migrációs hajlandóságát illeti: 19 aneszteziológus rezidensből 19 (!), 16 sebészből 14, 43 belgyógyászból 27, 14 radiológusból 7, 16 szülész-nőgyógyászból 11, 41 gyermekgyógyászból 21 tervez külföldi munkavállalást.

- Mindezek mellett a magyarországi orvos átlagfizetés bruttó 1300 eurónak, a rezidensfizetés 700 eurónak felel meg. Ezzel szemben már a szomszédos Szlovákiában is egy rezidens 1400 eurót keres. Németországban egy kezdő orvos fizetése 3800, Dániában 6000 euró.

- Az sem mindegy, hogy ezért a fizetésért kinek mennyit kell dolgoznia - egy fiatal magyar orvos esetében a heti 70 óra sem ritka, párhuzamosan több munkahely között ingázva, míg például Skandináviában a munkaidő 37 órában rögzített, évi minimum 6 hét fizetett szabadsággal.

Logikus döntésnek tűnik hát az egészségügyi szakemberek részéről a kivándorlás, amit az Európai Uniós törvények viszonylag könnyen lehetővé tesznek. Sőt, már egy egész iparág épült az orvosok kiközvetítésére (köztük itthoni cégek is, úgymint a dán-magyar alapítású Medicolink), teljes körű integrációs szolgáltatásokat, ingyenes, sőt fizetett nyelvtanfolyamokat nyújtva azoknak az orvosoknak és családjaiknak, akik már sikeresen szerződést kötöttek a célországbeli kórházzal. Arra is van példa, hogy a fogadó intézmény átvállalja a költségtérítés kifizetését a magyar államnak azon orvosok esetében, akik a "röghöz kötést" magában foglaló tanulmányi szerződést aláírták. (Más kérdés, hogy ezzel a hazai munkaerőhiány problémái nem oldódnak meg - valószínűleg ez csak a tényleges fejlesztésekkel lesz lehetséges.)

A kivándorlás mellett döntő orvosok többségét az alábbi tényezők motiválják:

- Jobb életkörülmények, stabil háttér biztosítása a gyerekek számára

- Munkakörülmények javulása, szakmai megbecsülés

- Magasabb fizetés

- Kevesebb stressz - akár a munkakörülmények, akár az emberi környezet szintjén

- Szervezettebb munkahely, tervezhető munkaidővel

- Kevesebb szakmaiságot mellőző feladat (mint például az elromlott nyomtató javítgatása)

- "Kiégés" jelensége már a kezdő magyar orvosoknál is

- Magyar egészségügyi rendszer hiányosságai

- Szakmai fejlődés.

A fenti listából is látszik, hogy az itthoni hiányosságok és problémák sora az orvosok szemében korántsem merül ki az anyagi lehetőségek szintjén - általában csak 5-6 tényező egyike. (Bár megfigyelhetőek ellenkező példák is, mint például a nettó kétmillió eurós skandináviai fizetést egyes magyar fogorvosok keveslik, mert itthon is megkeresnek ennyit - azt már ne firtassuk, hogy visszafogottan mondva is közepesen legális körülmények között, míg Skandináviában a korrupció körülbelül teljesen ismeretlen fogalom.) Sokkal összetettebb problémáról van szó, amire hiba lenne kizárólag a fizetésben, vagy az orvosok "kapzsiságában" keresni a megoldást és a válaszokat.