Ilyenkor van nagyon sötét. Éjfél után, amikor nem tudok elaludni. Ilyenkor hosszú az éjszaka, úgy érzem, soha nem jön el a reggel. Jár az agyam, a gondolatok megállíthatatlanul pörögnek, zakatolnak, kínoznak.

Szavak bukkannak fel, mondatokká kapaszkodnak, kővé keményednek, felszakadnak. Leírom. Ilyenkor leírom. Éjjel, amikor körülöttem alszik minden és mindenki.

Fáradt vagyok. Szomorú és dühös vagyok. Fáradt, szomorú, dühös az ország. Keserű, csalódott, kifosztott. Valahogy kisiklott minden. Ezer éve mindig kisiklik. A történelmünk játékszer a politikusok kezében. Hol ellenforradalom, hol forradalom. Hol elnyomás, hol felszabadítás.

Mindig az, ami az aktuális uralkodó rétegnek megfelel. Az valahogy soha nem volt kérdés: nekünk, többieknek mi felel meg.

25 évvel ezelőtt majdnem a kezünkben volt. Majdnem megérintettük, majdnem magunkhoz szorítottuk. Majdnem a miénk lett. De gyávák voltunk, gyengék és ostobák. Tétován nyúltunk érte - kitépték a kezünkből. Egy darabka maradt az ujjaink között, de lassan elpereg az is, mint a homok. Állunk üres kézzel, vakon, süketen, bénán. Csak ordítani tudunk, de a másikat nem halljuk. 

Elfáradtunk és harcba küldene az ország vezére. Ő megy előre, körülötte a katonái. Hová? Miért? Kiért? Kicsi darab föld, de a mi hazánk. Jó és rossz, buta és bölcs emberek, de a mi társaink.

Az ország rólunk szól. Értünk van. A miénk. Nem Orbánokról, Rogánokról, Gyurcsányokról, Tóbiásokról, Szijjártókról, Bajnaikról, Kövérekről. Nem róluk. Ők senkik. Csak egyek közülünk. Mindegyik csak egy. Mint te, mint én. Mint az a 600 000, aki más országban keresi a boldogulást. 600 000 testvér, 600 000 gyerek. Minden negyedik családból hiányzik valaki. Minden negyedik anya tenyerében sikolt a fájdalom, a simogatás, amit nem tud hová tenni, nincsen kinek adni. Minden negyedik apa erősnek mutatja magát. 

Nem jó így. De nem jó tehetetlenül vergődni sem. Mennyi üres tányér...hány fűtetlen szoba...szakadt cipő...mennyi szomorú szempár. Hány dolgos kéz, tennivaló nélkül. Hány beteg, idős, segítségre szoruló ember. Mennyi reménytelen élet itt, ahol minden van, ami embernek kellhet. 

Elvették a szavainkat. Demokrácia. Szabadság. Egyenlőség. Jog. Beszántották a földjeinket. Ellopták az erdeinket.

A kokárda a fiókban porosodik. Évek óta. Kisajátították a múltunkat, a jelenünket, a jövőnket. A gyermekeinket masírozni tanítanák.

"A Váci Madách Imre Gimnázium tantestületének állásfoglalása

Tárgy: A 2015. március 15-i budapesti megemlékezésen való részvétel elutasítása

Cím: Domokos Márta tanügy-igazgatási referens, KLIK Ceglédi Tankerülete

Tisztelt Domokos Márta!

Tudomásunkra jutott, hogy a 2015. március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartandó egész napos megemlékezésre Fodor Gábor megyeközponti tankerületi igazgató megbízásából Ön 10 fő diákot és 1 fő pedagógust hívott meg iskolánkból. A meghívást tisztelettel köszönjük, de sajnálattal kell közölnünk, hogy diákjaink az eseményen szervezett formában nem vesznek részt.

Tantestületünk pedagógusai nem támogatják és nem is szervezik meg a diákok politikai színezetű rendezvényeken való részvételét, elfogadhatatlannak tartják, hogy ezt a diákok számára bárki is kötelezővé tegye, és az adatvédelmi törvényekkel ellentétesnek vélik annak kérését, hogy az esetleges résztvevők, vagyis a diákok adatait továbbküldjék a szervezőknek. 

Tájékoztatjuk továbbá, hogy gimnáziumunk, mint ahogy mindig, ebben az évben is megemlékezik nemzeti ünnepünkről, és sok diákunk részt vesz a lakóhelyén tartandó ünnepi rendezvényeken.

Megértését köszönjük.

Tisztelettel:

A Váci Madách Imre Gimnázium tantestülete

2015. március 10. "

 Én nem is láttam. Nem olvastam. Most, éjjel küldte valaki, Portugáliából. Éjjel, sötétben a sötét gondolatokat, mocskos szavakat

"Felhívás az iskolai vezetés részére

2015/03/12 10:15

Tisztelt Váci Madách Imre Gimnázium Tantestülete!

Egyesületeink mély megdöbbenéssel értesültek az iskola vezetésének döntéséről, mellyel Nemzeti ünnepünket gyalázzák meg és rossz példát mutatnak tanulóiknak. Az ünnepségsorozatnak semmilyen politikai színezete nincs. Évtizedes hagyomány sőt protokoll, hogy az ország mindenkori közjogi méltóságai felszólalnak Nemzeti ünnepeinken. A szerencsés sors úgy hozta, hogy immáron ötödik éve Orbán Viktor az ország miniszterelnöke aki nagyon sokat tesz saját hazájáért és gondoskodik a következő generáció fegyelmezett neveltetéséről amiért minden oktatási intézménynek hálásnak kellene lennie és nem a törvényesen megválasztott kormány ellen kellene nevelnie a legfiatalabb generációt. Az, hogy a diákok részt vesznek egy ünnepségen nem politikai befolyásoltság ellentétben azzal, ha megtiltják részvételüket mert az éppen kormányon lévő miniszter személyisége a tantestületnek nem szimpatikus! Határozottan tiltakozunk az iskolai vezetés gyerekekre gyakorolt politikai befolyásoltsága ellen, mellyel lényegében hazaárulást követnek el. Kezdeményezzük az iskolai vezetőség és a 18. életévet betöltött hallgatók nevelő célú behívását a Polgári Védelem egységeibe egyúttal jelezzük, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy az iskola diákjai ne nyerjenek felvételt egy felsőoktatási intézménybe sem amennyiben szót fogadnak a tantestület utasításának és távol maradnak a Budapestre meghirdetett ünnepségsorozattól. 

Tisztelettel:

Egres Béla és Lovászi Fruzsina
Jövő Generációja Egyesület-Elnökség
7633 Pécs, Kerényi Károly u. 2/b

A felhíváshoz csatlakozik a váci székhelyű Péleusz Oktatási központ és CÖF klub valamint a Milla és az Együtt 2014 oldalairól kitiltottak facebook közössége is! 

Csongrádi Eszter és Vámos Edina


 Vác-CÖF klub -Péleusz nyelviskola

A Milla és az Együtt 2014 oldaláról letiltottak közössége-facebook

Kaltenekker Anikó és Stadler Mária CÖF aktivisták

Szoros együttműködésben a Jövő Generációja Egyesülettel! "

Botladozó gonoszság, kusza gondolatok. Gyalázkodás. Fenyegetés.

Ezek a mi gyermekeink! Nem díszletei egy hatalom pökhendi páváskodásának. Nem házhoz rendelhető bértapsolók. A gyerekeink.

Két nap múlva elő fogom venni a kokárdát. Leporolom és a szívem fölé tűzöm. A hősök előtt fogok tisztelegni. A váci Madách Imre Gimnázium pedagógusai és tanulói előtt. A bátrak előtt, akik nemet tudtak mondani a hatalom parancsának.

Jó lenne le sem venni a kokárdát. Hordani kellene mindaddig, ameddig minden iskola, minden diák, minden szülő és testvér fel nem emeli a fejét. Viselni addig, ameddig bátrak nem leszünk mi, mindannyian.