Miután Kelet-Ukrajnában hosszú idő óta ropognak a fegyverek, és miután az Egyesült Államok Oroszországgal hidegháborúzik a fejünk fölött, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke egy interjúban fejtette ki, hogy szerinte nem világos Putyinéknak, hogy mi mennyire komolyan vesszük az Európai Unió értékeinek védelmét. Ez márpedig elég nagy baj.

Ha esetleg valakinek nem ugrik be: ez az a Jean-Claude Juncker, aki nem oly régen egy brüsszeli csúcstalálkozón a kezénél fogva vezette el a kamerák elől Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Ezúttal valami teljesen mást tett. Az MTI beszámolója szerint az európai vezető a Welt am Sonntag című német lapnak adott interjút, amelyben azon aggódik, hogy közös hadsereg hiányában az Európai Unió nem válhat komolyan vehető külpolitikai szereplővé.

Mint kiderült, ezzel a félelmével egyáltalán nincs egyedül, hiszen vasárnap Ursula von der Leyen német védelmi miniszter is jelezte, hogy támogatja az uniós haderő kialakítását. Ez pedig azt jelentheti, hogy Európa vezetői rendre felismerik: a szép szó nem lesz elegendő a Vlagyimir Putyinnal való konfrontációban.

Juncker úgy fogalmazott: ez a lépés „Oroszország számára is egyértelművé tenné, hogy komolyan vesszük az Európai Unió értékeinek védelmét”. Konkrétan valószínűleg arra a reális fenyegetésre gondolt, hogy mi van akkor, ha támadás éri valamely uniós tagállamot, vagy szomszédos országot.

„Úgy tűnik, külpolitikailag nem vesznek minket komolyan” – véli az Európai Bizottság elnöke. E tekintetben a hadsereg létrehozása nem csupán ezen a problémán segítene, de egyszersmind jelzésértékű lenne a tekintetben is, hogy az EU-tagállamok között soha nem törhet ki háború. Juncker álláspontja szerint az európai haderő nem lenne a NATO konkurenciája.

Némiképp ellentmond ennek, és a jelen projekt sikerét is megkérdőjelezheti, hogy 2003-ban Németország, Franciaország, Belgium és Luxemburg (Juncker hazája) már megegyezett az új közös európai haderő létráhozásáról, amely viszont azonnal aggodalmat váltott ki a NATO-ban. A katonai szervezet egyik szóvivője ugyanis akkoriban aggasztónak nevezte a „szükségtelen duplikációt".

Mi több, az MTI szerint a közös európai haderő terve az 1950-es években merült fel először, ám de facto azóta sem valósult meg. Bár az EU formálisan rendelkezik a tagállamok által kiállított gyors reagálású hadtestekkel, ezek semmiképpen nem elégítik ki egy közös, felkészült, felszerelt, hosszabb távon is eredményesen bevethető európai hadsereggel szemben támasztható követelményeket.

Következésképpen az, hogy ezúttal valóban létrejön az immár 65 éve a levegőben lógó elképzelés, még mindig nem jelenthető ki teljes bizonyossággal. Még akkor sem, ha – mint von der Leyen hangsúlyozta, a német hadsereg (Bundeswehr) is kész arra, hogy „különleges helyzetekben más nemzet parancsnoksága alá helyezze csapatai egy részét”. Kérdés, hogy Európa többi tagországa is így gondolja ezt, és akkor is így gondolja, ha majd valóban gyakorlatba kell ültetni az egyébként jól hangzó szándéknyilatkozatokat?