Tudom, az állat nem ember. Sok a baj mindenhol. Ezer helyre kellene a segítség. Most mégis bocsáttassék meg nekem, hogy kivételesen azokról írjak, akik állatok megmentésére tették fel az életüket. Mivel a kutyusok állnak közel a szívemhez, hát kutyamentőkről mesélek.

Olvasom a sajtóban, hogy egy alapítvány komoly milliókat gyűjtött az ilyen célra felajánlható 1%-okból, miközben úgy tűnik: sem menhelyet nem üzemeltetnek, sem a mentésben nem vesznek részt. Ha igazak a hírek, csalókról beszélhetünk. Három év alatt 94 millió forint adományt kaptak az állatokat szerető, értük felelősséget érző emberektől. Ahogy én olvasom a sajtóban, olvassa más is. Olyanok is, akik most és éppen ezért döntik el: nem adakoznak. A hatalmas összegen túl az ilyen kamu-alapítványok iszonyatos kárt okoznak azoknak az egyesületeknek, szervezeteknek, akik valóban arra költik a pénzt, amire kapják. Állatok mentésére, orvosi kezelésére, menhelyek fenntartására.

A csalók nem csupán lopnak, hanem ölnek is. Az elmaradó források miatt sok, egyébként menthető, gyógyítható állat számára nem jut segítség. El kell "altatni" őket. Ezt a szép szót találtuk ki a megölésükre. Pedig az alvásból van ébredés. A halálból nincs. A realitás ez.

Megkerestem az általam évek óta ismert "Állat és Ember" Állatvédő Egyesület vezetőjét. Nonprofit szervezetről van szó. Annyira nonprofit, hogy az egyesület vezetője az adományokon túl minden megkeresett fillért a kutyusok gyógyítására fordít. Ők a gyerekei, úgy is hívja őket. Gyerekek.

Kertes házban él, a mindig változó összetételű falkával. Szaporítóktól kivásárolt, utcára dobott, altatás elől mentett "gyerekei" orvosi vizsgálat után megfelelő ellátást, oltásokat kapnak. Ezeket a kutyusokat szocializálni kell, meg kell velük értetni: nem minden ember üt, rúg, nem minden ember okoz fájdalmat. Lakáshoz, pórázhoz, kézhez kell szoktatni őket. Végül ivartalanítani és megfelelő gazdit keresni. 

Ideiglenes befogadók, önkéntes segítők dolgoznak együtt, a "civil" munkájuk mellett/után. Többnyire azok a "gazdik" is ott ragadnak barát, ismerős, eseti adományozó, kutyasétáltató szerepkörben, akik az egyesülettől fogadták örökbe a kutyusokat. Ahogy én is maradtam, mert a többi "gyerek" sorsa is érdekel, mert segíteni szeretnék. Hiszen egy háztartásban időnként selejtezünk, kopott törülköző, pléd, ágynemű akad olykor. Ahogy lejárt száraztészta, szavatossági időn túli mirelit étel, kicsit fonnyadt gyümölcs, miegymás is.

Akik egyszer is voltak már látogatóban  az egyesületnél, vissza fognak járni. Nem lehet elmondani azt az érzést, amikor a rengeteg szörös kicsi élet az ember köré tömörül, mindegyik igyekszik ölbe bújni, egy kis simogatás, pocak vakargatás reményében. Csóváló farkincák, ragyogó szemek, a tenyér alá tolt buksik olyan élményt adnak, amit újra és újra át akarunk élni. Akkor is, ha otthon is van kutyusunk. Ez más.

Fontos, nagyon fontos az, hogy bajban lévő embertársainkon segítsünk, ha tehetjük. De fontos - ha máshogyan is - az, hogy a teljesen kiszolgáltatott, minden tekintetben tőlünk függő állatokon is segítsünk. Ha módunkban áll. Ha szeretnénk segíteni. Nem kötelező egyik sem. Mindenki maga dönti el, áldoz-e az idejéből, a pénzéből erre, vagy bármi más célra. 

Nagyon nagy baj lenne, ha egy leleplezett csaló társaság miatt elfordulnánk azoktól, akik valóban komoly áldozatot hoznak az elhagyott, utcára dobott állatok megmentése érdekében. A többségük nem csaló, nem tolvaj. El lehet menni, meglátogatni. Meg lehet győződni személyesen, de meg lehet győződni telefonon, vagy akár interneten is. Hiszen a weboldalakon, a közösségi oldalakon jól kontrollálható, vannak-e történések? Ellenőrizhető, hogy a szervezet fogad-e be beteg állatokat és ami fontos: gyógyultan adja-e ki őket? Ivartalanítási akciókat szerveznek-e, az állatokat ivartalanítva helyezik el a gazdinál? Hány kutyust gondoznak? Látszik-e a kutyusokon a fejlődés? Nyilvános-e a pénzköltés? Mi szerepel a költségek között? Irodaszer, reklám, iroda bérlés nem, de orvosi költség, gyógyszer, táp igen. Lehet és kell is ellenőrizni, hová, kinek adjuk az adományt, legyen az pénz, adószázalék, élelmiszer, vagy bármi, amit adni akarunk.

Egy - valóban az állatokért létrehozott - szervezet nem utasít el semmit. Mindennek helye van. A filléreknek is, a fél zsák tápnak, de akár a flakon mosószernek, doboznyi gyümölcsnek is. Helye van a megunt hátizsáknak, bögrének, bizsunak, kiolvasott könyvnek. Ezeket jótékonysági árverésen értékesítik, a befolyt pénzből aztán táp, gyógyszer, kutyasampon lesz.

Jó lenne, ha néhány csaló miatt nem fordulnánk el a rengeteg munkával és áldozattal működtetett szervezetektől. Jó lenne, ha nem fordulnánk el az önmagukat ellátni nem képes, sok-sok szeretetet adó társainktól, a kutyusoktól.

Remélem, bölcsen döntünk. Hiszen egy kis idő és energia árán biztosak lehetünk abban: jó helyre kerül az adományunk.