Nehéz megítélni objektíven az Európai Unió eddigi munkásságát, s talán senki se tudja különállóként megvizsgálni ezt, elvégre mind benne élünk. A kérdés gyakran felmerül, hogy vajon jó-e, vagy rossz-e országunk tagsága, de azt hiszem ilyen végletekben, s ily nagy általánosságban nehéz nyilatkozni. Inkább abból a szempontból kell magunkba nézni, hogy számunkra, vagyis neked, nekem mit jelentett ez az elmúlt egy évtized. Vagy ha egyszerűen szeretném feltenni a kérdést, jobb-e neked, vagy rosszabb-e. Végletes? Talán. De szubjektíven már lehet ilyenről beszélni.

Manapság divatos arról beszélni, hogy mi az, ami rossz. Az emberek előszeretettel panaszkodnak, s ha más listákon nem is, de ezen azt hiszem épp vezető helyet foglal el Magyarország a többi tagállam között. Akkor hát javaslom, vegyük fel a kesztyűt, és nézzük meg, mitől lett rosszabb itt nálunk. A labda feldobva, ott pörög a magasban, lássuk hogy ütjük le, ha szándékosan kell panaszkodni!

Rosszabbul élünk, mióta az EU tagjának mondhatja magát az ország. A reálbérek növekedése megtorpant, a GDP stagnál, a nyugdíjak értéke pedig kalapja után kapkodva követi az aktuális inflációt. Brüsszel megmondja nekünk, hogy miként éljük az életünket, és csak a multinacionális nagyvállalatok kegyét lesi.

Rosszabbul élünk, mióta a pirézeknek beleszólási joga van az országba. A reálbérek növekedése megtorpant, a GDP stagnál, a nyugdíjpénztár pedig kalapja után kapkodva követi az aktuális inflációt. Pirézia megmondja nekünk, hogy miként éljük az életünket, és csak a piréz nemzeti tőke érdekeit diktálja.

Nos, azt hiszem nem is olyan nehéz. Negatívnak lenni tényleg nem nagy kihívás, és a jelek szerint nekünk a génjeinkben is van. Azonban az a párhuzam, melyet oly sokan előszeretettel hangoztatnak, vagyis hogy az Európai Unió csak rontott a helyzeten, összefüggésbe hozható szinte bármivel. Persze ennek nem kéne így lennie, de amíg nem tények, hanem vélemények alapján folyik a vita idehaza, addig felesleges erre a szintre vinni még akár csak az elmélkedést is.