Megkérdezték tőlem, hogy szerintem mi legyen az EU legfontosabb prioritása az elkövetkezendő öt évben. Én, mint az utca embere, egyszeri Kovács Lajos, igencsak nehezen jutottam dűlőre, hogy mégis mit lehet erre mondani. Közgazdászként végeztem, de a jósláshoz nem értek, ám így az aggastyán korhoz fájdalmas tempóban közeledve talán optimista, atyai intelmekkel már tudok szolgálni.

Így hát engedtessék meg, hogy elmondjam az őszinte véleményem, és én, mint Brüsszel képzeletbeli patrónusa, had jelöljek ki egy képzeletbeli utat. Öt év sok idő egy szervezet életében, legyen az akár olyan jelentéktelen, mint a sarki kisbolt, vagy olyan hanyagolt, mint az EU. Vagy talán pont fordítva, a fene se tudja. Ugyan az öt gombócból még nem sok, de évből már igencsak, és azt hiszem egyértelmű irányvonalat nem lehet kijelölni. Persze, általános elképzelés van, amiben úgy a többség egyet is szokott érteni, no meg van egy sornyi program, amit mindenképpen tud teljes szívvel támogatni ez és az a párt, de én nem vagyok ezeknek tagja. Így hát nem mondok általános prioritást, nem mondok elveket, csupán maradok szerény, és kiemelek egy aprócska programot, ami szerintem fontos.

Ez a téma pedig az egyenjogúság, azon belül is a nemek közötti viszonyok javítására gondolok. Szokatlan téma ez egy közgazdász tollából, ám a személyes, hétköznapi dolgokban nem ismer szakmák közt különbséget az élet. Ugyan rengeteg előrelépés történt ebben a témában az elmúlt ötven évben, s mind az Atlanti-óceán ezen és túlsó oldalán is voltak nagy események, ám mégis úgy érzem, hogy még mindig van hová fejlődni. Túl kevés nő dolgozik vezetői pozícióban, és egyes körökben még mindig számos megalázó helyzet éri őket. Véleményem szerint az irány jó, de mégis a következő öt évben nem szabad feladni a lelkesedést. A nemek harca még nem ért véget, és úgy gondolom, hogy még messze vagyunk a végső egyenlőségtől - mely az élet minden területén kell(ene), hogy érvényesüljön. Amíg a feleségem nem lehet Magyarország miniszterelnöke, amíg a lakosság többsége azt várja tőle, hogy otthon üljön és rendezze a háztartást, addig nem lehetünk nyugodtak. Hosszú öt év áll előttünk, de én nagyon kíváncsi vagyok a fejleményekre.