Magyarországon az Euró kérdése érzékeny téma, melyhez egyaránt előszeretettel nyúl a politikai skála mindkét végén elhelyezkedő újságírás és nagypolitika. Euró? Az lesz. Jelenlegi gazdasági mutatók alapján természetesen bevezetjük legkésőbb 2010-re - mondták annak idején, egyes optimistább körökben. Azóta telt múlt az idő, kormányok jöttek és mentek, csak úgy, mint a válságok, de Magyarország még mindig nem csatlakozott a közös fizetőeszközhöz A politikai ujjmutogatástól és a mikro, illetve makro gazdasági mutatók és előrejelzések megvizsgálásától azonban néha érdemes eltekinteni. Helyette az Eurót abból a szögből kellene inkább szemügyre venni, ahol a legtöbben találkozunk vele, vagyis a mindennapokban.

A boltosban, kereskedőben és kisiskolában egy a közös, mindannyian a saját zsebükön érzik - vagyis hát idehaza csak érezhetnék - a közös fizetőeszköz előnyeit, hátrányait. De lépjünk át egy alternatív valóságba, ahol nem omlott össze a bankszektor és ahol Magyarország jobban teljesít. Ezen az álomföldén bevezették az Eurót, s az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint minden valahogy drágább lett. Vagy legalábbis a buszon felejtett újság erről harsonál, s a Lehel piacon is egyetértenek abban a hatvan fölöttiek - rövid fejszámolás után - hogy a paradicsom múlt héten még nem ennyi volt.

Szakadjunk ki ebből a fikciókból, hiszen az álmodozás a gyengék mentsvára. Számomra, egyszerű egyetemistának mit is jelent az Euró? Magyarországon üres politikai vitákat, külföldön drága sörárakat. Ha őszinték akarunk lenni, röviden ennyit, de tényleg. Néha itthon elolvasom a szalagcímeket, hogy mikor nem lesz Euró, s néha kiugrok Pozonyba vagy Bécsbe a vicc kedvéért fizetni öt csillogó eurót egy fura ízű, de állítólag nagyon finom helyi nedűért. Az ilyenkor kötelező agyzsibbasztó számkaraté után azonban mindig kijön a szomorú valóság, hogy ez bizony odahaza olcsóbban is kijött volna.

Így hát mi, vagyis a boltos, kereskedő és kisiskolás, de akár az egyetemista is, még csak sejtjük azt, hogy milyen nagyszerű az Euró. Nem tudjuk, hogy miért jó egy időzónával arrébb is azonos pénznemben alkudozni. Nem tudjuk, hogy milyen az, ha nem a Nemzeti Bank elnökének aktuális szeszélyein múlik az importálni kívánt szállítmányom árfolyama. És nem tudjuk, hogy milyen az, amikor hetekig gyűjtöm otthon a kis fényes eurókat, hogy aztán a nyaraláson vehessek sok jégkrémet. Majd egyszer biztos kiderül, de addig marad a fantázia, meg a paradicsom, ami euró nélkül is drágul.